Hógömb

Az elmúlt egy hét alatt új épületet kezdtem. Szépen, komótosan haladok, karácsonyra biztos kész lesz.

Tegnap a kezembe akadt ez a hógömb. Évek óta szunnyadt a polcon, most ide tettem a hímzőasztalomra. Időnként felkavarom benne a havat és nézem ahogy szép lassan leülepedik.
Hétfőn a tüntetésen voltam, mert érezni akartam a közhangulatot. Én nem tudok dühről beszámolni, kedélyesen beszélgettek az emberek. A fiatalok erőből tudnak kiabálni ugyan, határozottak, de kiegyensúlyozottak. Nekem ismerős, mert ilyen a fiam is. Kiabálni még nem hallottam, de ha észlelem, hogy erőből az asztalhoz üti a billentyűzetet, egy perc múlva mosolyogva kérdezi hogy vagyok. Nem ruházza rá a dühét másra, nagyon tudja helyén kezelni a dolgokat. Szóval ilyenek és egyet értek az Alföldi Robival, aki azt mondja a mai fiatalok világszínvonalúak. Igen, demokráciában és a világhálón nőttek fel, szélesen tájékozottak. Ez nem azt jelenti, hogy a Facebook-on jelen vannak, mert nem szeretik a gyerekeim, de úgy felhasználóik az internetnek, mint a lengyel, az orosz, az amerikai, stb.: közös nyelvet beszélnek. Van egy olyan gyanum, hogy nagyjából 10-20 év múlva, ha a kezükbe kerül nagyjából minden terület, akkor itt és mindenhol a világban könnyebb lesz közös nyelven beszélni. Addig pedig dühöngjünk.