Elővettem a félre tett képet...

...és folytatom. Az alsó betűket, alatta a csipkehímzést és bal oldalt az alpesi legelőt hímeztem a tehenekkel.

Szombaton megvettem egy csokor fenyőágat,

hogy elkészüljön vasárnapra az adventi koszorú, mert az első gyertyát meg kellett gyújtani. Biztonságot ad a szokások betartása.

Vaku nélkül érezhető az igaz meghittsége ennek a kis polcnak.

A maradék fenyőágból és az itthon található díszekből lett a bejárati ajtóra is egy ünnepi koszorú.

A férjemet régóta kérem, próbáljunk helyet nyerni a szobámban az ágyam karfájának a kisebbre vételével. Most volt ideje és bátorságot merítve elkezdtük úgy, hogy leszereltük, lebontogattuk a bútorszövetet és megnéztük, hogy mi meg tudjuk-e oldani itthon. Igen! A vastag 30 cm-ből levágott körfűrésszel 20 cm-t:

A maradék oldalára újra ragasztotta a szivacsot és borította evvel a bélésszerű anyaggal:

Én pedig újra szabtam a karfára a bútorszövetet. Olyan cérnával varrtam, amit ha el akarnék szakítani, előbb vágja le az újjamat, mint megadja magát. Ez fontos volt. Ez is. Miután megvarrtam a  a huzatot, kimostam." Szép" fekete kávé színe volt a mosólének. Három napig tökörésztünk vele és nyertem 40 cm helyet! Ez azt jelenti, hogy teljesen ki tudom húzni a fiókjaimat és  oda férek rendesen a redőnyt felhúzni. Szuper! A cica és a kutya nem találta a helyét. Mikor kész lett, azonnal jólesően elfoglalta. Velem együtt. Nekem is nehéz volt száműzöttnek lenni.