Egy csésze forró csoki

No meg egy fél tehén készült el.

Próbálom az új programot, egyáltalán hogyan jutok el oda, hogy fényképeket importáljak és minden továbbit. De minden könnyen megy, azt kell,hogy mondjam ilyen jó programmal még talán nem is dolgoztam, mint a Windows 8. Egyszerűen imádom!
Ha valaki kedvet kapna a telepítéshez, előtte be kell dugni nyomtatót és mindent amit kezel, ugyanis mindent felismer. Nem kell külön telepíteni. A kezelési felület könnyen értelmezhető és tényleg minden szempontból nagyon meg vagyok elégedve. Nekem nem sikerült elsőre, mégis inkább olyanhoz cuccoltam el az egész gépet, aki ebben gyakorlott. Így könnyen beszélek, tudom, de ahhoz képest amennyire tartottam a program használatától...,szóval ettől nem kell, ha valakit csak ez tartana vissza.
Most és már megint a levelező beállítása okoz némi gondot.

Amit  nagymama átélt , általam ma is élő emlékei fel-fel bukkannak, írhatnékom is van. Ez az én emlékem alapján magyarázódik, semmi köze  az átélt valósághoz. Azt talán soha nem érthetjük meg. Példa: óvóhely. Az első Világháború után minden ház udvarán épül egy föld alatti óvóhely. Ott vannak és amikor már mindenki nagyon éhes nagymama felmegy és tele szedi a felemelt kötényét a fán termő szilvával. Egyáltalán értjük azt, mi az, hogy éhes?! Egy orosz tank  a kerítést letaposva fordult meg, kérdeztem Anyut: nem féltél? Nem, mert Anyu sem...
Amit megjegyeztem a bombázásról, vagy legyen az bármilyen katasztrófa, mindig a sarokba kell állni. A házakban az marad meg. Minden sarok áll, a többi porrá omlik.
Még fogok jönni sok sok emlékkel...