Rendszeres olvasók

Munkáim
tuzes.beata@gmail.com

2013. január 6., vasárnap

Oooooooooh, aprócska benyomás. Zsidó vagy keresztény


Kotorászok..., elámulok azokon amit találok. Rémlenek nagymama elmesélései. Cselédlányként dolgozott, mert dolgozni akart.
 Mesélte, az úri hölgy, akinek vizet forraltak az esti fürdéshez kérte üsse a hátát, könnyebben menjenek le a kilók. Jaj, dehogy ütöm én asszonyomat- mondta. De az kérte, ne szégyenlősködjön, csapjon bátran, még azért is kikapott ha kicsit pacskolt. Mesélt egy számomra varázslatos világról és én csak hallgattam. 1906-ban született. Mindkét Világháborút átélte. Cselédkönyv. Hihetetlen...
Mesterszakácsok mellett tanult főzni, persze, hogy sok mindent tudott. Imádom az ízvilágát, én is Őt utánozom.Ezt szoktam meg. Össze vissza kapkodok, minden emlék ömlik rám.
Tapasztalat: tanulatlanul is lehet valaki zseni. Ellesni, akarni kell. Persze, hogy nagymama nem volt zseni, csak az én szememben óriás Ő!





Érdekes még, hogy szentképekkel teli könyvecskéje volt, hol énekek szövegeivel a hátulján, hol személyes üzenetekkel, jókívánságokkal.


Anyukám 4 évesen. Azaz 1944-ben. A "hófehér", szőke haját mindkét fiam örökölte.Mára már besötétedett mindkettőé.

Mégis, ami a legmélyebb benyomást tette rám és egy életre szólóan meghatározta a gondolkodásomat az a történet, ahonnan Ő indult. Árvaházban élt.
A leendő nevelő szülők erdélyi menekülteket bújtattak a padlásukon. Igazságérzetükhöz hűen. Hovatartozás vagy vallási nézet miatt, hogy hozzájáruljanak ahhoz, hogy a jövőben ez ne fordulhasson elő elhatározták, hogy kivesznek az árvaházból két különböző vallású gyermeket. Egy zsidót és egy keresztényt. Nagymama az utóbbi volt. Az egyik zsinagógába jár, a másik templomba. Mindegy miben hisz, ahhoz tessék hűnek lenni! Szigorúság az volt!  De együtt kell felnőniük. (Nem, nem keverem a dolgokat,akkor még holokausztról szó sem volt, csak politikai döntésről: Trianon előtt..., zavaros nekem is). De tény, hogy így volt. A zsidó származású Rózsi nénire élénken emlékszem. Jó kedélyű, nagyokat nevető angyali gombócka volt még idős korában is! A nevelőszülők voltak kicsiben a mai Angelina Jolie és Brad Pitt nevelőszülők elődei. Ebben a szellemben nőttem fel. Érdekes, mert soha nem volt kiemelt téma. Csak tudom, hogy mindenki egyenlőnek született.


6 megjegyzés:

Elona 2013. január 6. 20:46  

Nagyon kedves történet! Imádom a régi fotókat, iratokat. Mikor meghalt a nagymamám én csak a fényképeket,es dokumentumokat kertem az örökségből.

Beáta 2013. január 6. 20:48  

Mert azok az igazán fontosak!

Cathlen-Kata(katamese.hu) 2013. január 7. 17:36  

Nagyon jót írtál!
Az én nagymamám 1905.-ben született, cseléd volt ő is, a 90.-dik évében halt meg, a mai napig hiányzik nekem. Sajnos nem maradtak utána ilyen írásos emlékek, csak a szavai csengenek a fülemben.

Névtelen,  2013. január 7. 19:38  

Igen, fontos az, honnan jöttünk, a származás, a gyökerek. Tanulságos, mit hoz az ember otthonról, a családjából. Felnőttként szép feladat átgondolni, hogy a szülők, nagyszülők nemcsak gondoskodó nevelők, hanem "önálló, saját jogú" szereplőik a saját életüknek, saját sorssal, úttal.
Szívhez szóló a nevelőszülők története, köszönöm, hogy megosztottad!
Brigi

amilgade 2013. január 9. 12:55  

Ez valami gyönyörű történet! Nekem is annyiszor eszembe jutott, hogy leírom azokat, amiket a nagymamám mesél.

Beáta 2013. január 10. 22:36  

Írjatok Ti is "nagyi"történeteit, tényleg érdekesek.