Cselédkönyv
Ez az engedély a férje nevére van kiállítva. Azoknak kellett ilyet beszerezni akik rádiót akartak venni, később igényelhették a csatornákat havi díjért. Esténként hallgatták a Szabad Európát és kártyáztak.
Megtaláltam azt a dokumentumot is ahol az anyukája 2 évesen beadta az árvaházba. Annyira kiváncsi lennék miért? A nevelőszülőkről is van képem és a szintén örökbefogadott testvéréről is. Mennyi emlék! Az ő emléke az én magyarázatomban.
Úgy került fel Pestre, hogy a műtétet itt végezték raja és gyógyulás után nem akart haza menni, Pesten akart maradni. A kórház személyzete segített neki ott takarítóként elhelyezkedni és a nővérszállón kapott lakhatást. Később Budapest luxus villáiban szolgált. Több helyen volt alkalmazott. A lépcsőt korlátját, a csillárokat naponta takarítani kellett. Egyik helyen oltári szakácsnő főzött, tőle lesett el mindent amit engedett. Írtó pipa volt ha láb alatt voltak és féltékeny volt a tudására, így nem volt könnyű dolga. De ha tudná, hogy ezt az ízvilágot szoktam meg és követem én is, biztos meglepődne és büszke lenne rá. Egyik háznál a fiú tüdőbeteg volt, így a szülők Afrikába küldték a téli időszakra. Ő meg küldte haza a banánt, narancsot miegyebet. Minden volt azon az asztalon. A cselédek ugyanazt ették mint az urak, de lent a konyhában. Később férjhez ment és egy másik élet kezdődött. Nehezebb, a sok házi munkával. A kenyeret dagasztani fakádban péntekenként és sütni . A ruhákat kifőzni, a vajat köpülni. Sok gyümölcsfájuk volt, sok lekvárt tett el. Anyu azt mesélte utálta hogy minden reggelire lekváros kenyér volt. De legalább volt mit enni, viszont ezért nagyon sokat kellett dolgozni. Egy tartalmas élet. 82 éves koráig élt.
2 megjegyzés:
Szép emlékek, érdekesek, más világ. Nehéz világ.
Micsoda kincsek!
Megjegyzés küldése