Bárányka
Most lettem kész evvel a résszel, nagyon aranyos. Igaza van Anettnek, nehéz volt bökni ezt a vastag fonalat.
Jöttem a blogokon nézelődni.
Talán még azt jegyezném meg: nagyon ingerült a két nagyobbik gyerekem. Lehet, hogy nem szabad párhuzamot vonni, de más 30 év körüli is nehezen boldogul az élettel? Vagy mi van ezekkel?
Olivér fiam csak 20 éves. Talán ez az oka, vagy a természete miatt igen laza típus...?
14 megjegyzés:
Ahhoz kepest, hogy tenyleg nagyon nehez ezzel a fonallal varrni, ez nem latszik meg a barikadon, hibatlanul szep pamutbundaju lett. :-)
Sajnos hallottam mar a 30-asok gondjait, vannak ismeroseim hasonlo gondokkal :-( Fuck the system! -bocsi a tragar kifejezesert, de tenyleg. A rendszerben van a hiba. :-(
....marmint az orszag rendszerere gondoltam. :-(
Értem. Én is ezt gyanítom. Francba!
Jó ezt a gyapjas barit nézegetni így télen. Tényleg nem egy leányálom varrni vastag fonallal!
Remélem, hogy a gyerekeid megtalálják az útjukat, helyüket.
Én is...
Szépen alakul a hímzésed..
Nem vitatom, milyen nehéz helyzetben vannak a fiatalok.... az idősek is...
De véleményem szerint mi is hozzájárultunk, szülők...hogy elégedetlenek a gyerekeink... Én most akár a sajátomról is beszélhetek... Mi a párommal két szatyorral kezdtük.... és dolgozni mentünk... 17 évesen..és nem követelőztünk...
Látom a saját gyerekeimnél, az unokámnál , és csak hallgatok és sokszor nem is értem...és nem is becsülik...amit kapnak...
NAGYON SZUPER a bari! :)
Verával értek egyet...
Igen. Erősen érzem úgy, hogy a gyerekek túlzottan el vannak kényeztetve. Nem mondom, hogy mindent megkaptak, de biztonságot, állandóságot.
Nem tudnak örülni.
Mindig eszembe jut nagymama aki a légoltalmi helyről felment éppen az érő szilvát szedni és csak az volt enni. Jó, hogy Tőle ezeket az elbeszéléseket hallhattam, helyén tudom kezelni az életem.
Másrészt most itt túlzottan nehéz.
Azt mondja Olivér fiam: a kínaiak nem jönnek Mo-ra-pontosan tudják ez rossz tranzit ország. Akik itt vannak azok vietnámiak. Olivérnek kínai főnöke van, tőle tudja.
Harmincas vagyok én is, s ha otthon élnék, még mindig sík ideg lennék én is... Most végre alakul az életünk, s bár az otthoniakkal kölcsönösen hiányoljuk egymást, itt tudok lazább lenni... Lehet hogy Olivér a jobb megélhetés, anyagi biztonság miatt laza, míg a többiek annak hiánya miatt ingerültek...
A bari tüneményes! Én, mint 30-as inkább nem szólok a témához, mert magam is sokszor értetlenül nézem a korosztályom.
Nagyon szuper a barid.
A másik írásodhoz no komment, mert csak ismételni tudom a többieket, én is tapasztalom a gyermekeimnél
Szerintem ha egy dolgot a mai harmincasok (és a náluk fiatalabbak) nem kaptak meg, az a biztonság. A munkahelyek nem életre szólóak, nem biztosak. A szüleink, nagyszüleink ha kaptak egy munkát, 5-6-10-15 év múlva is ott dolgoztak, talán keveset kerestek, de nem ingott alattuk a talaj állandóan és sokkal alacsonyabb volt a stressz is, lassúbb volt az élet. Nem követelőzök, dolgozom, mégis a hátsóm alól megy el a munkahelyem állandóan egy másik országba, ahol olcsóbb a munkaerő, vagy csak profilt vált a cég és nekem már nincs helyem, stb. Aztán amikor már 30 fölött vagy, úgyis ott vannak a frissen egyetemről kikerültek, azokat szívesebben alkalmazzák, mert kevesebbel is beérik (vagy ezt feltételezik a munkáltatók, mert próbálj kevesebbet kérni, aha, ennyi idős korára beéri ennyivel? Biztos rossz munkaerő. Kérjél reális fizetést, aha, felveszünk egy pályakezdőt, az kevesebbet kér). Igen, én is egy ingerült 30-as vagyok, aki nem követelőzött soha, nem hiszi, hogy a világ közepe és mindent megérdemel munka nélkül, mert tudja az ég, én mindig becsületesen és szorgalmasan dolgoztam, csak mindig rossz helyen sikerült lennem rossz időben.
A külföldi kolbászkerítéstől meg mindig nevetnem kell, igazából az a titok a külföldön boldog magyaroknál, hogy mivel nem érinti őket, nem zizegnek a Magyarországon keringő réhírek miatt, miközben az új országot, ahol élnek, meg nem érzik annyira a sajátjuknak, ezért azzal sem törődnek annyit, nem követik olyan naprakészen a történéseket, ahogy Magyarországon tették, tehát kevesebbet idegeskednek a sok rémhír miatt, amiből mindenütt pont ugyanannyi van, mint Magyarországon. Ezért érzik magukat olyan nagyon nyugodtabbnak külföldön, ennyi, komolyan. Ahogy a Magyarországon élő külföldiek is sokkal nyugodtabbnak érzik magukat, mint a saját országukban, van elég Pesten élő külföldi ismerősöm, akik beszámoltak arról, hogy mennyire élhetetlen az országuk (az, amiről mi, magyarok hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy olyan csodás), mennyivel nyugodtabb az élet Magyarországon.
Fantasztikus amit írtál! Reagálnom kell rá e-mailben. Nem feltétlenül pozitívan, de minden esetre ez jó kép egy meglátásról.
Megjegyzés küldése