Ennek a pulcsinak története van, amíg idáig eljutottam.
Jön az ősz és egyre többet gondoltam az elrontott pulcsimra, ami nagyon nagy lett.
De nagyon. Az egészet lebontottam és újra kezdtem. Az is nagy lett. Megint lebontottam és meg is haragudtam. Jóformán magamra, de látni sem akartam.
Levittem a pincében tárolt fonalakhoz és szemre vételeztem milyen fonalaim vannak? Mindegyik színből egy, ritkábban 2. A lányomnak mutattam, azt javasolta válogassak össze kék-zöld fonalakat és abból kössek:
A bébinek való fonalat a nyakára tartogattam, hogy ne irritáljon a műszálas fonál. Utáltam kötni, mert körbe mentem és minden sornál kb. középen ki kellett húzni a kötőtű műanyag részét. De megérte.
Kicsit otthagytam az ágyon a pulcsit, a cica felfedezte a puha ágyikót és ráadásul ki is húzogatott pár szálat. Sikerült visszarendeznem. Mást nem is csinálok most csak kötök. Kötni jó!
1 megjegyzés:
Ismerős az érzés az elrontott, lebontott pulcsival és a sok maradék fonallal, amivel semmihez sem lehet kezdeni. Köszi, hogy megmutattad, nem vagy egyedül a kudarcaiddal.
Én nagyon szeretem együtt a kéket és a zöldet, kíváncsi vagyok, beválik-e ez a vidám csíkos pulcsi.
Megjegyzés küldése