Megy az unokám a nagyi elé a repülőtérre. Nagyon vagány a bébi napszemüvegében. Pokolian zavarja a napfény, bújik előle.
Ellátogatott hozzám is a thai nagyi. Elmondtuk neki is, hogy nagyon szeretjük a lányát. Összerakta a két kezét és bólintva köszönte meg. Nagyon bájos hölgy. El volt ragadtatva a Nemzeti Múzeumtól, a fiam igyekszik kultúr programokra vinni, végül is tanárnő, tudja értékelni.
Arra kért Pear, hogy varrjak neki valamit. Elővettem a vicces nagyis vasalható matricáimat és mutogattam. Ijedten ellenkezett, ha bármilyen színes mintás ruhát venne fel nem engednék be az iskolába. Hoppá! Akkor konzervatívabbat, neki adtam a megvarrt blúzomat. Csak egyszer volt rajtam.Tetszett neki.
Annyira unom ezt a gyönyörű képet! Sok égboltot kellett hímeznem, kék és kék....
Vettem egy jópofa puzzlet. Passzívan várakozok mikor veszik meg a házat. Tudom, türelem. A kertben is csak azt ápolgatom ami van, már nincs kedvem semmit venni amivel kiegészíthetném.
Azért a cicáim nem hagynak, jókedvük rám ragad. Ez jó!!!
3 megjegyzés:
Aranyos az unokád. Ha éljön az ideje, érkezik a vevő. Figyeld majd meg. Csak lehet, hogy ki kell várni. Tapasztalat.
Nahát, milyen szigorúak ott az iskolai szabályok! Kellemes együtt töltött időt kívánok nektek!
Megjegyzés küldése