Annyira jó hallgatni a mondandóját!
Az idei karácsonyi menü sok zöldség, gyümölcs, hal és rizs. Igény szerint. De azért hiányzott a töltött káposzta megszokásból. Bejglit azért sütöttem, el is fogyott. Az volt a fő szempontom, hogy mindenki kedvelje az ételt és ne fáradjak el már a megérkezésük előtt. Ettünk és ajándékoztunk.
Olyan fogkrémet kaptam amiben apró fenyők vannak. De jó!
Babát le kellett foglalni. Nem érdekelte annyira mint amilyen rendetlenséget csinált.
A lányom dobozokba pakolta. Tetszett neki. Ashi körül forog minden, nem is tudtunk egymásra figyelni. Következő nap sorban jöttek a telefonok és akkor mondták el amit akartak.
Elrontottam a pólóm szabását. Az eleje is félbehajtott anyagból lenne, de figyelmetlenül ketté vágtam és azon gondolkodtam: most hogy hozzam helyre? Eszembe jutott ez a modell és úgy csináltam mintha direkt lenne így.
Erről meg eszembe jutott, hogy ez eredetileg egy nagyon jó modell és készítettem a menyemnek, most már szándékosan egy ruhát. A nagy sietségben elfelejtettem lefényképezni a kész modellt, sőt amit a lányomnak varrtam azt is.
Ashi pólóját viszont nem.
Elmentek és ez maradt. Örülök mikor jönnek, megkönnyebbülök mikor vége ennek a karácsonyozásnak.
3 megjegyzés:
Utólag is boldog karácsonyt! A bejegyzés címe elbűvölő, most ő a legfontosabb!
Huh, de ismerem ezt az érzést. Várod őket, s megkönnyebbülés mikor elmennek. Az ember egyedül él, furcsa mikor egy évben egyszer többen leszünk. Viszont örömteli. Most az unoka csoda ideje van, ahogy elnézem meg is érdemli, aranyos.
Nagyon tündéri az unokád :)
Megjegyzés küldése