Olivér 16 éves

Történt ezelőtt 16 évvel,hogy megszületett a harmadik gyermekem, akit a két nagyobb testvére nagy kíváncsisággal várt haza a kórházból. Hazahoztuk, letettük és átengedtük Nekik ismerkedésre. Valljuk be őszintén, hogy mi anyák ugyanígy nem tudunk betelni az új jövevénnyel. Ehhez idő kell...,csak nézzük és nézzük és ismerkedünk Vele. Eltettem a csuklójáról levágott azonosítót. Ezt rögtön a születés után ráteszik, mégsem lehet az ujszülötteket sorsjegyen kisorsolni, melyik kié és egy anya sem ismerné fel a sajátját. Elővettem és kértem Olivért tartsa amíg lefotózom az ujjával. Jé!Megnőtt és merengek, emlékezem... De csak én vagyok ilyen szentimentális,Ők ezt nagylelkűen eltűrik nekem. Unottan fújja el a gyertyát, na jó, készíthetek róla képet, még megengedi, hogy rajongjak csak mert van , mert a születéskor más még nem érdekel. Számomra az Ő szülinapjuk mást jelent, mint Nekik. Olivérnek buli a haverokkal, nekem az érkezése hozzánk egy csomó nagyon jó emlékkel. Utólag minden szép, akkor beláthatatlanul sok munka, de ha már a realitásnál tartunk: akkor még előhívtuk a fényképeket, nem volt digitális fényképezőgép. Fényképkészítő családtagjaim váltig állították, hogy papírképet hűen csak" szkenneléssel" lehet számítógépre vinni. Nagyon rossz lett. Fogtam magam és az ellenzett lefotózást megpróbáltam úgy, hogy makróban csak a kép nagyságára fókuszáltam. Tökéletes lett.
Meg kell említenem, hogy nagyon tetszik a tortán lévő karamellrózsa! Este 11-kor a szilveszterről megmaradt tüzijátékot is fellőttük. Tényleg, hova lett a róla készült kép?
Fincsi bográcsgulyás főtt ebédre: lenti kép.