Újrahasznosítás

Kreatív vasárnapunkon több mindent készítettünk hárman, lányok. Én, az Ottó és a Tóth Ottó. Hülyéskedek. Na, komolyan! Én, a lányom és barátnője, Enikő. A fent látható képmontázs remek lett. Egy igazi tini vidám, ízléses, rendezett lelkivilágát tükrözi. Nem lett kész, pedig órákat töltöttünk munkával, szellemileg és fizikailag nagyon fárasztó, de élvezetes elfoglaltság. Legtöbbször most is szótlanul ücsörögtünk, most nem volt elviselhetetlen hőség, amire ezt rá lehetne fogni, egyszerűen nagyon leköti a figyelmet ez a könnyűnek tűnő munka. E remekmű készítője Enikő.


Hát, igen. Hogy mitől volt újrahasznosítás? Én csak annyit tudtam, hogy őszi koszorút szeretnék készíteni, de hogy mit lehetne alapul használni a koszorú készítéséhez, azon csak ötleteltem amíg a lányok meg nem érkeztek. Ők már tudták mit szeretnék és hoztak tobozt, lehullott falevelet, valami bogyófélét levéllel. Elindultunk a mezőn (gazrettenet) és a tavalyról elszáradt fél méter hosszú fűféléből szedtünk amennyit bírtunk. Találtunk csipkebogyót, elszáradt fűvirágot, ami nem tudom mennyire tartós, de felhasználtam. No és a lányomnak gyűjtöttünk elszáradt gallyakat, Ő abból készített karácsonyfadíszt. Azonos méretűre törte, fűrészelte, aranyozott dróttal csillagformát készített, festette és a még nedves festékbe csillámport szórt bele.
A koszorúhoz a száraz fűszárat marokra fogtam, Enikő spárgával körültekerte és két formát hoztunk létre, egy kerek és egy szív alakút. Utóbbit narancssárga kóccal takartuk, ez Halloween-es lett, a másik natúr. Allergiásoknak nem ajánlom, én ugyanis az vagyok és igen csúnyán köhögtem a sok virágportól. De külső ajtódísznek kiakasztva nem fog zavarni. Ahhoz, hogy egész nap kedvünkre tevékenykedjünk előző nap főztem, sütöttem sütit, illetve a férjem vállalt mexikói babot készíteni és kaptak a fiúk itt-ott egy kis helyet az étkezőasztalon, egy tányérnyi helyet biztosítottunk időnként. Pokoli nagy rumlit csaptunk evvel a munkával. Le a kalappal előttük, hogy milyen békésen tűrték!