Megérkezett Marek

Itt van a lengyel kisfiú, a neve Marek Robak. Ő van szürke pulcsiban. Rögtön ettek, gulyáslevest főztem, a férjem palacsintát sütött. Már most látom, hogy a szerepköröm a szakácsnőre redukálódik, ami nem baj, mert nem tudunk beszélgetni. Azon viszont csak a szám tátom, hogy ez a két gyerek milyen szinten beszél angolul! A mai délután szabad, így Olivér kitalálta elviszi a "formát"(mert ez most így van tinédzserül) biliárdozni, pizzázóba. Nem egyedül, hanem még egy magyar-lengyel páros tart velük. Egy 12-ikes fiú, akinek már jogosítványa és autója is van, Ő segít Olivérnek a szállításban, Ő is hozta haza Mareket. Tegnap kaptam meg a részletes programlistát, amin két dolog lepett meg, de nagyon. Az egyik:csak 11. és 12. évfolyamból vannak pályázók, magyar gyerekek, nyílván a legjobb angolosok. Egy kicsi van köztük, az én fiam, aki 9-ikes. Nagyon-nagyon büszke vagyok rá!( Mert sok gondom van a kölyökkel és ritkán tudnék dicsekedni Vele.) A másik: a magyar gyerekek nem részesülnek az éttermi ebédben, csak a külföldiek. Ezen annyira kibuktam...! És az én fiam addig mit csinál? Nézi, ahogy esznek? Ah! én is naponta adok neki pénzt, hogy egyen Ő is abban az étteremben ahol mindenki. De a költségvetési keretem lassan az utolsókat rúgja. Szóval jó is van, meg rossz is, mint mindig minden helyzetben. Tehát minden OK!