Rendszeres olvasók

Munkáim
tuzes.beata@gmail.com

2010. december 17., péntek

Olivér és Marek és már mindenki




Jövő héten ajándékozzák meg egymást a gyerekek az iskolában. Mindenki húzott egy nevet, Olivér egy kislányét, akinek készítettem egy kis táskát. Bonbonokat teszek bele. Örömmel készítettem, mert használhattam a pomponokat!


Hímzek is. Gromintól egy mintacsere alkalmából kaptam pár francia mintafüzetet, ezeket többször előveszem nézegetni, mert nagyon szép hímzések vannak bennük. Ez a teáscsésze a muffinokkal is abból van és még biztos sok mindent elkészítek a lapokból. Nagyon tetszenek Tünde munkái, a legutóbbit is elkértem Tőle, ráadásul blogdíjat is kaptam, ami nagyon jól esett és következő bejegyzésemnél ezt felteszem a bejegyzésbe és tovább is küldöm.


Ma délelőtt beiglit sütöttem, mert szeretném,ha megkóstolnák a külföldi gyerekek, ha a jövőben hallanak róla, tudják miről van szó. Anyunak is teszek el a fagyasztóba egyet-egyet, Ő nagyon szereti és minden évben én sütöm meg, ez az ajándékom karácsonyra a számára.
A heti program a gyerekek részére nekem nagyon fárasztónak tűnik, tegnap pl. fél 7-kor már mentek és este 10-re értek haza. Fáradtak, de jól bírják. Előbb is hazajöhettek volna, de az iskolában levő karácsonyi műsor után, aminek 7-kor lett vége, még elmentek biliárdozni. Mindenki. Én nagyon nyugtalan vagyok amíg nem érnek haza, nekem sokkal több dolgom nincs, mint máskor ünnepek előtt, mégis feszült vagyok, valószínű a felelősségtől, így mikor este 10-kor Olivért felhívtuk, mikor jönnek már és Ő közölte, hogy mindjárt és jön két lány is, akik itt alszanak, én kiabálva tiltottam meg és azonnalra hazaparancsoltam Őket. Hát azért azt már mégse! Mikor megérkezett elmesélte, hogy egy lengyel kislány egy németül tudó magyar lányt kapott kísérőnek és mindig Olivérhez csapódnak, mert szegény egyáltalán nem tud beszélgetni senkivel. Ő pedig arra gondolt, aludjanak nálunk, beszélgetnek, egy kicsit a kislány is jól érezze magát. Ja, az más. Ma itt alszanak, beszélgetnek ameddig akarnak, holnap már nem kell korán kelni. Ma este 8-kor kezdődik a suliban a sportéjszaka és valamikor éjszaka jönnek haza, tuti nem fogok nyugodni, amíg haza nem érnek. Hogy hogyan érzi magát Marek, azt nem tudom, nem szól semmiért. Megköszöni amit kap, csinálja amit Oli mond. Rendkívül jól alkalmazkodik. Olivér előtt le a kalappal, ahogy helytáll. Szerda délután áthívott 8 gyereket hozzánk, szívesen foglalkozik Velük, főleg, ha van egy szép holland kislány is a társaságban, akivel még találkozik, mert az Ő sulijába megy januárba. Hát ez érdekes volt: a hollandok hollandul, a lengyelek lengyelül, a magyarok magyarul, mindenki meg angolul beszélt. Nagyon élveztem hallgatni! Mindenki mindent ért és arra gondoltam álljunk neki felépíteni Bábel tornyát, sikerülne!

3 megjegyzés:

gromine 2010. december 17. 18:14  

Örülök, hogy találtál mintákat az újságokban.

Biztos, hogy örülni fog a kislány, akinek készítetted az ajándékokat.

Beiglei:) milyen jó lenne megkóstolni:))
Kellemes, szép készülődést az ünnepekre

Lia 2010. december 17. 18:38  

Nagyon tetszik ez a kis táska! Biztosan örülni fog neki a kislány.

Olyan jó ezt olvasni, hogy ennyi gyerek, különböző országokból, ilyen jól szórakoznak. Övék a világ! Hajrá! :)

Kati 2010. december 18. 11:02  

Kedves Beáta,
kellemes olvasni a blogodat és
most, hogy a fiatalokról írsz, eszembe juttatja amikor mi is
fogadtunk cserediákokat. Az én
lányom is ennyi idős volt akkor, mint most a te fiad.
Biztos ismeritek ti is ezt az ősi
mondást: lengyel-magyar két jó barát,
együtt harcol s issza borát!
Leírom nektek lengyel kiejtés szerint: polák-vengjer dva bratanki, i do sabli, i do sklanki!
Nagyon kedves vendéglátó anyuka vagy! Remélem, a fiad is ilyen kedves családot kap majd!
Szeretettel üdvözöllek: Kati
Nincs saját blogom, csak a lányomnak (fuggosegeim.blogspot.com)