Velence, Balaton

Hát, a keresztszemes mintaíven kontúrként szereplő vonalakat egy-egy hurokkal oldom meg és igen zagyva szegény cica feje. Legyünk jóindulatúak, igenis mosolyog!




A legkisebb gyerekem is elérte a felnőttkort. Azt hittem ez megkönnyebbüléssel tölt el, de semmi. Aggódunk, foglalkozunk velük, ha nem is ugyanúgy.



A héten festettem, mázoltam, súroltam, hisztiztem és nagyon kedvetlen voltam minden nap. Úgy adódott, hogy a férjemnek volt ideje és elvitt autókázni kikapcsolódásképpen. Megálltunk Velencén, mert akkor nekem feltétlenül ennem kell hekket. A képen még csak kávézom és várom a frissensült halat.


Meg akarta mutatni a viaduktot, völgyön átívelő híd, érdekessége, hogy gyönyörű a panoráma a Balatonra. Kiszállni nem lehet, így menet közben készítettem képet. Hát, ez így...



Letértünk az autópályáról, hogy lássam a magasságát. Tényleg klassz.




A Balaton gyönyörű, mint mindig. Méltánytalanul kevés a turista itt is, Velencén is.

Mielőtt útra keltünk Anyunál voltam látogatóban és rossz hírekkel fogadtak. Kezd leállni a veséje, felfekvés is kialakult. Csak fogom, szorítom a hideg kezét, annyira tartanám... Sokat pityergek.
Sok minden átértékelődik. Apukám felhívott, meghallgatja, hogy mennyi a dolgom és elhatározta, hogy segít. Ő is jön a nyugdíjas házba, fest, ragassza a linóleum elvált szegélyét és amit csak tud. Ebben a zavaros lelkiállapotban, amiben mostanában vagyok álmodozásra ragadtattam magam. Fejembe vettem, hogy aug. 21-én levő szülinapjára olyan ajándékot adnék, ami még sokáig éltetné, hozzá most még jobban ragaszkodom. Még soha nem utazott repülőn. Valahogy szeretném megoldani, talán három nap Párizsban...Most ezen agyalok. Nem az ötlettel van a baj, hanem az árával.