Cukorkák, szülinap....és temetés

A héten elkezdtem foglalkozni avval a készlettel amit varrni kell. Nagyon jó vele foglalkozni, mutatós.


Apunak azon a napon volt a szülinapja amikorra a temetés esett és az a nap mindent maga mögé utasított. Így ma, két nappal később tartottuk. A tortát ismét a lányom készítette..., hihetetlen miket csinál! Állítólag ez idén az ország tortája és elkészítette nyírfacukorral, diabetesek számára is ehető verzióban. Almakrém tejszínnel és mák volt az ízesítés. Finom lett.


Persze, hogy Apu szelte fel és osztotta. Az összejövetelen ott volt az öccse és felesége akiket én nagyon rég nem láttam, de imádtam hallgatni mindent, amit meséltek. A haláleset újra összehozza a családot...átértékelődik minden.


Előbb mentem, mint a vendégek és volt idő újra beszélni és gyakorolni a cipőfelsőrész rajzolását, tervezését. Most én úgy érzem ez meghaladja a képességeimet, nem tudom.
De ha már egyszer nálam volt a fényképezőgép lefotóztam ezt az apró bohóc cipőt,




majd az összes többit, amit Apu készített kedvtelésből, hogy a mérete látszódjon a tenyerembe tettem kettőt. Rendkívüli munkák, szépek.



Azért egy kis ideig bohóckodni is kell és erre jó ürügy volt a tengerészsapka megtalálása.


A temetés egy részlete. Nagyon sajnálom, de nem tudok írni róla. Nem a fájdalom miatt, hanem mert ennek az élményét ki akarom sajátítani. Annyira belső és az utolsó élményem Anyuval, csak őrizni akarom.