Szülinap

Születésnapomra a lányom készített tortát. Mostanra már egyenesen tőle rendeljük, mert nagyon szép és nagyon finom tortákat készít. Szereti csinálni és ez látszik is rajta. Kösziii!




Nagyon örültem, hogy összejött a család. Ilyenkor szinte követhetetlen mi történik és én igyekszem mindenkire odafigyelni. Nem egyszerű feladat. Mindenkit más érdekel. Apu nagyon érdekes dolgot mondott számomra. Ő cipész és a mai napig dolgozik, rajzol, különleges cipők terveit, szabásmintáit készíti színházaknak, cirkusznak. Mondjuk egy tűzkarikán átugró akrobata tűznyelves csizmáját kérik tőle és csak ilyen speciális dolgokat, ugyanis ma már a cipők futószalagon egységesen készülnek. Erre a feladatra viszont nincs ember, így azt mondta szeretné átadni a tudását és csak rajzolt és magyarázta úgy nagyjából miről is van szó. Nagyon nagyon elgondolkodtam rajta, hogy megtanulom...
A kézügyesség tehetség kérdése is, de én még élénken emlékszem mennyire szerettem már kisgyerekként is a műhelyben mellette lenni. Imádtam a bőrök és a ragasztó szagát. Kaptam maradék anyagokat, életlen kést (nehogy bajom essen), amin mindig nagyon háborogtam és vághattam mellette darabokat formára, ami soha nem volt jó. Ragasztani úgy kell, hogy a pálmatexel bekenem, majd pár percig száradni hagyom és utána illesztem. Nem volt türelmem. De ez 4-5 évesen volt. Faszegek, fakalapács, ár a lyukasztáshoz, spirituszos égő, ami felett a bőrt hevítette formáláshoz körömcipőnek, kaptafa... Teljesen olyan érzéssel élhettem, mint Pumukli Éder bácsi mellett. Roppant nagy törés volt életemben, mikor a szüleim 6 éves koromban elváltak. De most nem ez a lényeg. Szóval azt hiszem átvenném a tudását. Ha ez a kibírhatatlan hőség elmúlik, fogom többet látogatni és ki tudja, talán el is tudom azt sajátítani. Egyenlőre csak a tervezést.



A vejem kitűnően főz. Tejszínes, tárkonyos gulyás volt a főétkezés, Ő készítette. Remekre sikerült! Ez volt az első családi összejövetel, amikor a beszélgetésen kívül nekem semmi más dolgom nem volt és ez jó, mert ha én főzök és készülődök, akkor már a fáradtságtól senkire nem tudok igazán figyelni. Köszönöm Attila!