Pásztorlányka táskán

Ez a minta feltétlenül horgolócérna vagy kötni való fonál tárolására alkalmas táskára kívánkozott. Most volt olyan szerencsém is, hogy a dekorációs anyagot harmóniába tudtam hozni az általam festett hímzőfonalak színeivel és az egy dolog, hogy nekem tetszik, de mindig félek, hogy akinek készítem annak nem fog. Úgy tűnik sikerült örömet és meglepetést okozni Verának és ez a legnagyobb élmény, amiért érdemes élni.


Ezek a gyönyörű anyagok lendületet adtak és ez esetben fordítva történt a mintaválasztás. Először volt a vidám, tengerparti textil és ahhoz kerestem keresztszemes mintát. Victoria Sampler mintából loptam részletet, ami olyan apró, hogy középen kiegészítettem. Ebből egy kozmetikai cikkek tárolására alkalmas táska lesz a lányomnak. Imádom ezt a kék árnyalatot.




Ez itt görögdinnye lekvár. Az idén fejembe vettem, hogy kipróbálom. Bár több dzsemfixet tettem bele, mint a gyümölcshöz való mennyiség, az állaga inkább olyan mint a shake a Mc Donaldsban. Az eltevés után egy bő héttel a szülinapi vendégeim kíváncsiak voltak rá milyen is ez és egy üveggel kibontottam. Mindenki azt mondta ez sárgadinnye ízű. Igen, van benne valami. Olyasmi. Már amikor eltettem gondoltam arra is, lehet az oka annak, hogy görögdinnye lekvár nincs, hogy valamilyen összetevője miatt alkalmatlan a hosszú tárolásra, nem tudom. Ez egy próba. A 8 kg-os dinnyéből 4 liter lett, mostanra maradt három üveg. Ezt már tényleg csak télen bontanám fel és nagyon kíváncsi vagyok...

Meglepődtem azon, hogy minden hozzászóló lelkesen támogatott abban, hogy a cipőfelsőrész készítést megtanuljam. Értem én, hogy tudás nem vész el, és most, hogy csak apu van minden idő, amit vele tölthetek egy kincs. Igen, az. De van bennem félelem, ugyan hogyan tudnám az ő tudását, sok év gyakorlatát elsajátítani? De meg kell próbálni..., nagyon nehéz valaki nyomdokaiba lépni.

Ilyet 20 éve nem láttam. / igazi mester Ő, amilyen a mi kis országunkban kevés van, de nagy lesz rájuk a kereslet.-írja Zsuzsa e-mail-megtisztel a véleményével. Ő könnyűipari mérnök-bőr.

Sokallom, hogy anyu temetése a halála után egy hónappal van, aug. 21-én. Nyugtalanít a sok várakozás, de nincs mit tenni. Nyugtalan vagyok azért is, mert már hosszú órákig megfeledkezem róla, néha olyan kedélyes vagyok, mintha nem történt volna semmi, méltatlannak tartom. Ha valakinek beszélek róla akkor meg két napig megint csak ő van a fejemben. Eszembe jut, hogy a kórházban sírt, akkor megróttam, sokszor voltam türelmetlen, ez most már nagyon bánt. Hullámzanak az érzelmeim..., alíg várom a temetést!