Rendszeres olvasók

Munkáim
tuzes.beata@gmail.com

2012. augusztus 9., csütörtök

Pásztorlányka táskán




Ez a minta feltétlenül horgolócérna vagy kötni való fonál tárolására alkalmas táskára kívánkozott. Most volt olyan szerencsém is, hogy a dekorációs anyagot harmóniába tudtam hozni az általam festett hímzőfonalak színeivel és az egy dolog, hogy nekem tetszik, de mindig félek, hogy akinek készítem annak nem fog. Úgy tűnik sikerült örömet és meglepetést okozni Verának és ez a legnagyobb élmény, amiért érdemes élni.


Ezek a gyönyörű anyagok lendületet adtak és ez esetben fordítva történt a mintaválasztás. Először volt a vidám, tengerparti textil és ahhoz kerestem keresztszemes mintát. Victoria Sampler mintából loptam részletet, ami olyan apró, hogy középen kiegészítettem. Ebből egy kozmetikai cikkek tárolására alkalmas táska lesz a lányomnak. Imádom ezt a kék árnyalatot.




Ez itt görögdinnye lekvár. Az idén fejembe vettem, hogy kipróbálom. Bár több dzsemfixet tettem bele, mint a gyümölcshöz való mennyiség, az állaga inkább olyan mint a shake a Mc Donaldsban. Az eltevés után egy bő héttel a szülinapi vendégeim kíváncsiak voltak rá milyen is ez és egy üveggel kibontottam. Mindenki azt mondta ez sárgadinnye ízű. Igen, van benne valami. Olyasmi. Már amikor eltettem gondoltam arra is, lehet az oka annak, hogy görögdinnye lekvár nincs, hogy valamilyen összetevője miatt alkalmatlan a hosszú tárolásra, nem tudom. Ez egy próba. A 8 kg-os dinnyéből 4 liter lett, mostanra maradt három üveg. Ezt már tényleg csak télen bontanám fel és nagyon kíváncsi vagyok...

Meglepődtem azon, hogy minden hozzászóló lelkesen támogatott abban, hogy a cipőfelsőrész készítést megtanuljam. Értem én, hogy tudás nem vész el, és most, hogy csak apu van minden idő, amit vele tölthetek egy kincs. Igen, az. De van bennem félelem, ugyan hogyan tudnám az ő tudását, sok év gyakorlatát elsajátítani? De meg kell próbálni..., nagyon nehéz valaki nyomdokaiba lépni.

Ilyet 20 éve nem láttam. / igazi mester Ő, amilyen a mi kis országunkban kevés van, de nagy lesz rájuk a kereslet.-írja Zsuzsa e-mail-megtisztel a véleményével. Ő könnyűipari mérnök-bőr.

Sokallom, hogy anyu temetése a halála után egy hónappal van, aug. 21-én. Nyugtalanít a sok várakozás, de nincs mit tenni. Nyugtalan vagyok azért is, mert már hosszú órákig megfeledkezem róla, néha olyan kedélyes vagyok, mintha nem történt volna semmi, méltatlannak tartom. Ha valakinek beszélek róla akkor meg két napig megint csak ő van a fejemben. Eszembe jut, hogy a kórházban sírt, akkor megróttam, sokszor voltam türelmetlen, ez most már nagyon bánt. Hullámzanak az érzelmeim..., alíg várom a temetést!

7 megjegyzés:

Éva Erdős 2012. augusztus 9. 19:31  

Annyira szépek, amiket készülnek Nálad! Nekem nem jutnak ilyenek az eszembe:)
Dinnyelekvár? sosem próbáltam! Kíváncsi vagyok télen milyen lesz?
Édesanyád temetése után majd talán megnyugszol. Amin keresztülmész, én is át mentem.Annyira szerettem volna a régi életemet visszakapni anyukámmal együtt, és olyankor előjött minden.Aztán, ha épp nem vele foglalkoztam, nem volt épp az eszemben, lelkiismeret furdalást éreztem. sosem hittem, hogy ez a fájdalom majd idővel enyhül. naponta kimentem a temetőbe, gyertyát gyújtottam, aztán idővel otthon többet emlékeztem rá, mint a temetőben.
Ma is sokszor érzem, hogy itt vannak velünk, apukámmal együtt.
Sajnos nekem akkor segítségre is szükségem volt, egyedül nem tudtam megbírkózni vele:(
Békét és megnyugvást kívánok Neked. És nagyon fontos: Ne vádold magad semmivel. Ott és akkor azt csináltad, amit akkor a legjobbnak láttál.
Szeretettel ölellek :)

Beáta 2012. augusztus 9. 19:37  

Jaj, Évi, köszönöm!

Névtelen,  2012. augusztus 9. 23:49  

Ó, Beáta, hidd el, teljesen természetes, amit és ahogy érzel! Július 27-ére hajnalban távozott nagyon szeretett barátnőm-tiszteletbeli nővérem. Néha tudok hálát adni a szerencséért, hogy részese lehettünk egymás életének, örülni, hogy ismertem Őt. Néha nem is tudom, hogy mehetnek így tovább a mindennapok, az ő bölcsessége, vagánysága, vidámsága nélkül. Ma is kábulatban kóvályogtam... Többet hímzek szinte, mint az elmúlt fél évben. Figyelemelterelés. De nagyon nehéz. Nagyon. Ha nem veszed tolakodásnak, esetleg írnék privátban. Ölellek! A táska mesés! A kész és a terv is. :)
Brigi

Beáta 2012. augusztus 11. 20:23  

Brigi: őszinte részvétem. Persze, hogy írj e-mailt! Nehéz, de a figyelemelterelés fontos, mert a depiből nehéz kimászni.

Vera 2012. augusztus 11. 21:59  

Kedves Bea!
Nagyon szégyellem , hogy még mindig egy szót sem írtam...Szét vagyok esve....
Mást nem tudok mondani nagyon köszönöm, mint a gyerekek,ki-be pakolok, forgatom simogatom.... Szép munka...jó ránézni... nagyon tetszik.Még mindig fel sem fogom, miért is kaptam........

Vera 2012. augusztus 11. 22:08  

Aranyos vagy.köszönöm.és várom a cipőt................szorgalmasan tanulj.

Mammka 2012. augusztus 12. 13:52  

Csodaszép minden,amit alkottál!!!!!

A gyász pedig ilyen: és rengeteg minden feljön az ember lelkében.....: a bűntudat, a vád,a hullámzás.
A temetés pedig tényleg nagyon sokra van.....Addig pedig lezáratlan ....Gondolok Rád!