Munkában

Még mindig lelkesen készítjük a vásárra az apróságokat. Felhoztam a pincéből is egy asztalt, azon is ugyanennyi holmi van.Már aludni sem tudok, állandóan ezen ötletelek. Azt hiszem eltúlzom az egész készülődést. Ma bementem a kerületi önkormányzathoz érdeklődni , hogy az alkalmi árusokra milyen adózási szabályok vonatkoznak , mert ez a tevékenység is számlaköteles. Átirányítottak egy másik címre, ott értetlenül kérdezték, miért ide jöttem.???? A piacfelügyelőségnél csak az üzenetrögzítő fogadott, a kerületi piacon szintén. Nem értem, egyenesen az adóhatósághoz megyek legközelebb. Ki kell derítenem mik a feltételek. Hát, elegánsan fogalmazva nem minden megy gördülékenyen.Hah!

Főleg a lányom ötletei alapján dolgozunk. Én bátortalan vagyok minden új kipróbálásához, maradnék a meglevő szabásmintáknál. Ő kísérletezik, ügyesen, arányosan ismeretlen figurákat szab. Aranyos lett ez a pingvin is. Kiszabja, pocakját ragassza, én varrom és kötöm hozzá a sálat, sapkát. Én hagyományos fenyőt gondolok elkészíteni, Ő merészen fehéret pomponnal. Sok sok vitával, de ugyanazért dolgozunk. Jól van ez így. Hű, most már csak az engedélyezési procedúra foglalkoztat , ha az is rendben, akkor mehet a kísérlet: megpróbálni eladni.

Hosszú ideig tartott összeszedni a bátorságomat, hogy új szakmát tanuljak. De elkészítettem az első műszaki rajzot, két órába telt.Cipőfelsőrészt készítettem. Értelmezni, számolni, pontosan kimérni, milliméter pontosságra, nem volt könnyű. Olyan adatok vannak: most vegyük adott méret 1/3-ának a 3/4-ét. Osztok, szorzok, szögmérőt, körzőt használok. Azt írja a szakkönyv, ugyanúgy nincs két egyforma láb, mint két egyforma arc. Tényleg! Tömeggyártású cipők esetén csodálkozunk, hogy megfájdul a lábunk? De mit lehet tenni? Ez van, ezt hordjuk. Egyedi cipőket csak a filmgyár kér, meg a jómódúak, ez kb. 30000 Ft.
 Érdekességként írom, elolvastam a cipő kialakulásának rövid történetét. Az új egyiptomi népek már a főniciaiktól lesték el hajózásuk során, de ők még először papiruslevelekből, az ujjakat átfogó bőrgyűrűvel erősítettek a lábhoz. Itt nincs még fontos funkciója, hiszen meleg van, mezítláb is jó. Most nem írnám le részletesen a fejlődés történetet, ami meglepett a XI-ik században mértéktelenül megnyúlik a cipő orrának a hossza, annyira, hogy a XII-ik században már ezt rendeletekkel kellett szabályozni. 1492-ben jelenik meg a sarok Amerikában, alíg a felfedezése után...megint ugrunk: a franciáknál a csizma selyem, bársony vagy spanyol bőr. Nagyon nagyon fázhatott benne a lábuk!