Ház épül
A képen.(folytatom a címet) Nagyon szép a fal .Tegnap elgondolkodtam, hogy ez egy angol vidéki hangulat? Nem tudok rájönni...
Úgy áll a helyzet, hogy a jövő héten elmegy Olivér fiam Skóciába. Pityeregtem is kicsit, meg örültem is a lehetőségnek, mert egyre rosszabb volt a kedve, hogy nem talált lehetőséget. Most lelkes, röpül és ettől én is az vagyok. Furcsa lesz 30 év gyerekkel való együttélés után kettesben a férjemmel. A gyerek kolléga nagyon más és most vagy végre tudok önzően magamnak élni, vagy a fene tudja mit hoz a jövő? Izgalmas.
13 megjegyzés:
Mi anyák, boldogok vagyunk,ha a gyerekeink is azok.velük örülünk és velük sírunk.
Kívánok a fiadnak minden jót !!!!!
Biztosan furcsa lesz újra kettesben,mi már megszoktuk és élvezzük.:) Persze azt is,ha hazajönnek.:)
De jó, hogy ezt írod! Megszoktuk és élvezzük..,így lesz.
Gyönyörű a kép! Csodás a hangulata, tényleg! Még így félkészen is :)
Azt hiszem, ez a normális, hogy a gyerekek kirepülnek... szerintem adj hálát érte, hogy sikerült neki, amit szeretett volna, és azért is, hogy nem egyedül maradsz, hanem a férjeddel... :)
Biztos sok szuper új dolog jön ezzel az életetekbe! :)
Szép hétvégét!
Sok sikert a fiadnak. Anno a lányod visszajött...:)
Ezt most nem lehet tudni.
Mit nem adnék pár napért kettesben KTG-vel!:)Nálunk folyton nagyüzem van, bömbölnek, tépik egymást aztán kacagva hemperegnek (1 és 4 éves)
A házikód pedig mesés...egyre jobban tetszik ez a kép...lehet elővesztem a jégmadaram...Anchor hiányom van!:)))
Hűha! Mennyit haladtál 1 hét alatt! És olyan szépek a színek is. :)
Az az élet rendje, hogy a gyermekeink is boldoguljanak és kiröpüljenek egyszer. Az ő boldogságuk a legfontosabb. Ha jól neveltük őket, akkor sűrűn fognak bennünket látogatni - már amennyire a lehetőségeik engedik. Kívánom, hogy a fiadnak sikerüljön, amit eltervezett!!!
Szép a házikód nagyon, olyan békés hangulata van.
Bizony az élet néha kegyetlen, de ez van és mi anyák el kell fogadjuk. Az én fiam is menni akar, és én is keseregnék, de nem állítanám meg. Ebből tanul és önállóbb lesz. Ha meg hiányzik lehet telefonálni, vagy skypon beszélgetni.
Úgyhogy fel a fejjel, kívánom, hogy megtalálja a számítását.
Én is elengedtem a lányom annak idején, majd visszajött. Nehéz volt a szívem, de örültem a boldogulásának, a talpraesettségének.
Aztán hazajött, férjhez ment és megajándékozott két csodás kisunokával :) Ráadásul itthon is laknak, így együtt vagyunk ,de mégis külön.
Majd meglátod a férjeddel kettesben
is, nagyon jó lesz, mi is élveztük a kettesben töltött időt :)
Úgy ültem ide le, hogy írok...és most olvasom a többiek oly szépen leírtak mindent....
nehéz az ember szíve.... de el kell engedni őket....
Sajnos itthon is lehet az ember nagyon messze tőlük...
Meg lehet szokni hogy kettesbe vagytok...igaz kicsit furcsa eleinte....
Igen, tényleg nagyon szépen épül a házikód!
Diám 21, de én is gondoltam már rá, milyen lesz, ha kirepül a fészekből. Őszintén? Tartok tőle én is...de úgy még sosem volt, hogy ne lett volna valahogy :o) - mondják.
Sok szerencsét a fiadnak!
kitartás,mennyire jó mikor aztán kicsit hazajönnek
Tündériek vagytok! Mindenkivel egyetértek!!!
Megjegyzés küldése