Rendszeres olvasók

Munkáim
tuzes.beata@gmail.com

2017. március 28., kedd

Koszorú...


...amiből már csak a feliratok hiányoznak a közepéből.
Már nézegettem a hozzá illő vásznakat:


Van elképzelésem hogyan lesz belőle tároló "dobozka" textilből.

Mágnesterápia a térdemre: a nyolcadik kezelés után úgy érzem ez beválik! Táncolhatnékom lett.
Erről eszembe jutott: mikor a fertőző osztályon feküdtem salmonella fertőzéssel, mellettem egy ügyvédnő "hasmenős társam" feküdt, aki kiváló mesélő volt. Este sötétben hallgattam, csak hallgattam nagyon szívesen, míg el nem aludtam. Ő hagyatéki közjegyzőként dolgozott és hosszan mesélt a régről, mikor megbeszélték az örökösök kinek mi jusson. Te gondoztad Apát, legyen tiéd a ház. Pont. Most meg egy kanálon gyűlöletes viták zajlanak. Utálja a munkáját.
De, nem is erről, bár ez is érdekes,  hanem a Népstadion volt a kórházzal szemben és mi hallottuk a szurkolók jókedvét. Betegen ez lebénít, mert nagyon távolinak tűnik ez az energia. Egyszer csak azt mondja az ágytársam: hova a fenébe tettük a báli ruhánkat? Keresd már az ágy alatt és menjünk mi is, vigyünk egy köteg wc papírt és lengessük! Hihi! Nevettünk, mást nem lehetett..., infúzió bekötve...Phu, de vacak volt! ( talán már írtam, bocs )
Na! De most én kérdezem miután hónapok elteltével újra fájdalommentesen járok: hol van a báli ruhátok, nem ruccanunk ki?

12 megjegyzés:

Juci Ká 2017. március 28. 21:02  

Hamar, gyorsan elkészült a szépséges koszorúd. Inkább apró virágos vásznat választanák hozzá mert számomra sok a piros rózsa, elnyomja a hímzett szépséget.

Rita JG 2017. március 28. 21:03  

Bea, ez csodás! Mind a hímzés, mind a jókedv!
Én is egyszínű vásznat választanék.

Beáta Tüzes 2017. március 28. 21:20  

Igaz, egyszerű vászon. Vettem.

Palkó 2017. március 28. 22:29  

Báli ruhám, magas sarkúm nincs, de a hangulatomnak most igazán jót tenne egy kiruccanás... mehetek tornacipőben? :)

A koszorú csodaszép!

Beáta Tüzes 2017. március 28. 22:32  

Gyere abban, legalább kényelmesen mulathatunk! De le vagyunk engedve így tél végén. Nem írtál a színházi élményeidről. Legalább itt, ha a blogodon nem is. Kérlek!

Vera 2017. március 29. 5:40  

Aaaaa micsoda emlékek jönnek elő...
A tácikálással várjál még kicsit... és vigyázz a lábacskádra...
A koszorúdhoz meg nem is lehet hozzászólni... micsoda tempó.... a színei viszont szuperek...

Jucus 2017. március 29. 16:35  

Csodaszép a minta, lábadra vigyázz!

:) Báli ruha... :) Nekem most inkább a kórházi beszélgetés rémlik :))
Igen, műtét volt. Egy napos bal kéz, május végén jobb. Aranyos vagy, hogy írtál!

Jucus 2017. március 29. 16:39  

Most lemaradt, hogy csodás a hímzés? Nagyon is az!

Névtelen,  2017. március 29. 22:53  

Csoda tempó, csoda végeredmény!
Ha szavazásra bocsátod: egyszínű vászonra egy voks, hogy teljes szépségében érvényesüljön a virágkoszorú. :)
Jó hír, hogy javul a térded, csak így tovább!
Brigi

Névtelen,  2017. március 31. 7:44  

Csodaszép ez a koszorú. Nagyon finom, elegáns, nőies.
És gyorsan is haladtál vele.

A vászon is nagyon szép, illik hozzá.

Lia

agnesordog 2017. március 31. 8:50  

Örülök, hogy már táncikálós kedved van -- ez a javulás biztos jele :-)
Nagyon kíváncsi leszek a dobozra varázsolásra --- nekem sajna ismét nem sikerült :-(
Én is az egyszínű anyagra szavazok, hogy kiemelje a gyönyörű munkát !

Cat 2017. április 1. 14:56  

Gyönyörű ez a koszorú! :-)
Kíváncsian várom a kész befejezést. :-)