A fészer előtt van kialakítva ez a földnyelv. Az itt töltött első nyaram és most látom, hogy milyen csinosan készítette el a kertész. A sziklakerti növények sárga levelű és sárga virágú együttese olyan szép a sok zöldben. Nagyjából két hónapja kezdtem el locsolni, akkor még nem tudtam mi ez. Utálom a sok kis sziklát benne, nehéz gazolni. Egy állandó egyensúly feladat hogy hova léphetek. A páfrány is a locsolásra jelent meg.
A bejárat mellett nőtt ez a luc. Már nem lehet elférni mellette. Keskenyebbre vágni nem lehet, mert akkor elvesztem a zöld tűleveleket. Nincs mese, ki kell vágni. Pár óráig az akkus ágvágóval daraboltam, de a rázkódás levitte a bőrt a kezemről, így a fiam segített fűrésszel, ami többszöri javítás után megadta magát. Közösen vettünk fűnyírót is, ami pár órás használat után szintén megállt. Vissza kell küldeni. Közös témáink vannak itt vidéken. Pl. Elhoznád a dekopírt, megpróbálnám avval. Itt így megy az élet. Mindenki kertészkedik. Vigyázni kell arra is hogy néz ki a terület a kerítés előtt, mert megítéltetik ha nem tartom rendbe a " portát". Az utcán is vágom a füvet és élvezettel teszem. A kedvenc melóm lett a fűvágás. Ami most leáll, mert magasabb füvet kell hagyni a hőségben, különben kiszárad a töve. Mik vannak? De minden szép és én rövid időre nyugtázom, utána szaladok be a hűvös lakásba. Utálom a kánikulát.
A kisebbik fiam mindig meglep valami érdekességgel. Mikor itt voltak tamarindot kaptam tőle. Finom, de keveset fogyasztok mert a nagobbik fiamnál érik a cseresznye. Én már rég ettem ennyit:
Készítettem belőle már gyümölcslevest, ma meg túrós-vaníliás sütit. A nagy részét lefagyasztom.
Most már igazán látszik a cica!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése