Vártam az unokámat, akkor még jó idő volt, így a kertbe rendezkedtem ki. Ott sütöttünk. Princess széket kapott, mert kék nem volt. De egyszer sem ült benne, mert nyújtotta a kezét és vezetett mindenhova sokszor. Ezt is látni kellett meg azt is... Jól elfáradtam. A szülők többször mondták, hogy nem kell mindig azt csinálni amit szeretne, de én úgy örültem hogy vele lehetek.
A hintaágyban ül. Egy rövid ideig.
Az ing amit varrtam neki. Nagyon vagány.
A festés. Kipakolni nem lehetett, mert hova? A szoba közepére toltam a bútorokat és egy nap egy fal. Gondoltam én. Első festésre ennyire fedett. Még meg mégegyszer mire fehér lett és még negyedszerre is javítani kellett itt-ott.
Mikor a polifoam szegélyről húztam le a ragasztó csíkot jött vele a tapéta is. Ez volt alatta.
Miután pokolian elegem lett a három, négyszeres átfestésből, a legnagyobb felületre rendeltem öntapadós tapétát. Ez 70x70-es , így hamar felraktam. De jó, hogy ilyen is van:
Nem tudtam jó képet készíteni. Ennél sokkal világosabb lett a nappali.
Ráleltem a piacra. Epret, cseresznyét vettem és uborkát kovászolni. Nyami.
Fényérzékelő a kertben. Ha sötét lesz világít. Én bentről rálátok a kertre és öröm nézni ezt a gombát ha lemegy a nap. Mint egy nagyobb szentjánosbogár.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése