Ismét a keretezésről

Azt hittem nem fogom a fagyis képet bekeretezni amíg nem enyhül a meleg, de nem így lett. Reggel 7 körül elmentem vásárolni, ideális volt az idő, kellemesen sétáltam és kedvet kaptam a nap megtervezéséhez.
Először méretre vágom a keretlécet, majd összeragasztom. Ha megszáradt akkor méretet veszek mekkora kartonpapírt kell kivágni amire a képet feszítem. Mielőtt hozzákezdenék alapozóval lefestem a keretet. Ehhez én maradék falfestéket használok, természetesen világos színűt. Ugyanolyan a hatása, mint a művész boltban kapható drága Gesso alapozónak. Amíg szárad addig keresek a kép alá olyan színű színes kartont ami kiemeli a kép szépségét. Ebben az esetben a fehér nem jó, mert a fehér hímzett keret nem jól látszik rajta és minden sápatag lett. A vajszínű már jobb, de azt akartam, hogy érvényesüljön a szép mogyoró színű vászon és a fotón a cérnával kifeszített kép alatt látható kis maradék darab kartont választottam. Pontosabban nem ezt, ez csak a maradéka annak amit a kép alá tettem. Ezt csak azért írom le, mert a képek alá jól megválasztott alap is nagyon fontos. Nem nehéz választani, ezt is, azt is oda kell próbálni. Különben jól látszik a kép hátoldalán az eredmény, ott csak a vastag szürke karton van a vászon alatt és teljesen más a hatása, mint a kép alatt lévő karamell színű kartonnak.
Sokáig lespóroltam azt a munkát amivel a vászon szépen kifeszíthető. Széles ragasztócsíkkal rögzítettem a képet a kartonra. Ma már nem teszek ilyet. Utálatos munka, mert sokszor kell hosszú fonalat fűzni a tűbe, de megéri, centiről centire haladva egységesen, szépen feszes lesz a hátoldalon cérnával varrt kép.
A legfelső fotó nem mutatja ugyan az egész képet, de a színei élethűek. Most nagyon örülök. Duplán, mert kész van és mert legyőztem a hőségben a már állandósult nyűgösségem! És nagyon tetszik! Ez a munka kb 3 órát vett igénybe. Nem véletlenül féltem tőle.


Naffejű Polly kutyus kíváncsiskodik. Jött velem fotózni reggel Pötyivel együtt, de a cicáról lehetetlen képet készíteni. Izgő mozgó tünemény.
Érik végre a paradicsom. Ez a sárga fürtös és nagyon bőséges. Jobb képet lehet készíteni most félárnyékban, mint a tűző napon. Az alsó képen levő fehér és rózsaszínű pipacstól el vagyok ájulva. Még ilyet nem is láttam! A vegyes egynyári virágmagban volt kapható. Elhatároztam, hogy hagyom a kertben elszáradni, remélem az elszórt virágmagokból jövőre újra gyönyörködhetem bennük.