Christmas Village

Elkészültem evvel a kedves képpel. Sok mindent nem tudok hozzáfűzni. Eredetileg nem az enyém lett volna, de nálam marad. Akkor megy a falra ez is karácsonyra, már teljes a káosz, ami az ízlésvilágot jelenti. Sok képet leakasztok és leviszem a pincébe, mert a karácsonyi képeknek új akasztót nem fúrok. A lányom jövő tavasszal vagy nyár elején el szeretne menni Ausztráliába és már most avval van tele a feje mit csomagoljon az új élet kezdéséhez és értelemszerűen egy ilyen kép nem tartozik a fontos, feltétlenül vinni kell dolgok közé. Majd ha új otthont alapít kiküldöm.

Christmas Village. Újra előkerült, majdnem kész állapotban tettem el. Rendkívül lelkes lettem, mert találtam egy régi keretet amibe valószínűleg illeni fog. Hímzem lelkesen, mert imádom és közben azon gondolkodom hogyan újíthatnám fel az 50 éves keretet. Egyáltalán kell-e felújítani? Vagy hagyjam csak úgy, ahogy van? Egy alkalommal elkísértem a volt barátnőmet egy restaurátorhoz, ahonnan egy régi tükörkeretet hoztunk el. Ezt lehet, hogy már meséltem. Lényeg: büszkén, csillogó szemekkel mutatja kincsét és én olyan zavarban voltam a látványtól, ami nekem borzalmas volt, hogy csak csendben néztem nagyot, de volt annyi eszem, hogy elmondjam nekem nem tetszik és kérdeztem ezen az ütött kopott kereten mi lett felújítva? A restaurátor dolga nem az, hogy újat varázsoljon a régiből, hanem a pusztuló folyamatokat megállítsa. Hagyta a pusztuló kinézetet. Füstfóliát csak oda rakott, ahol a fa már kilátszott, hiszen az így tovább romlana, meg nem tudom, szeretnék érdemben hozzászólni, de hülyeség, mert a restaurátor egyetemet végez, soha nem fogom tudni miként kezel régit. Különböző vegyi anyagokkal itat át itt meg ott és ugyanúgy adja vissza ahogy megkapta. De fel van újítva! Ja! Szóval ennek tükrében azt tudom, ha fognám magam és átmaszatolnám bármilyen festékkel, akkor brutális hülyeséget csinálnék. De én arra is hajlandó vagyok egy jó kinézet miatt, így tényleg nagy fejtörést okoz mit csináljak?