Maggie the messmaker

Mostanában nagy képekre vágytam, így harmadszorra is elővettem ezt a csodaszobát. Én szívesen venném birtokba, de legalábbis elnézelődnék benne. Most még szent elhatározásom, hogy be is fejezem ezt a képet. A végén ki kell mosnom, mert csúnyán elpiszkolódott, nem is csoda, összességében hónapok óta van kézben. Amit az elmúlt héten készítettem, az a jobb felső rész, a kutyustól és a kosártól felfelé.



Egyetlen kis apró virágocskám, de hogy tudok örülni a látványának!
Küszködök a nehezedő anyagi helyzetünkkel, esténként meg a CCN-t nézzük a férjemmel. Mióta Japánban volt a földrengés, naponta nyomon követjük az eseményeket. Anita, a lányom barátnője Kínában tanul ösztöndíjjal és mint nemzetközi egyetem, japán, koreai és más nációbeliek az osztálytársai. Egyik japán kislány azonnal haza akart menni amikor a rossz híreket meghallotta, de az egyetem vezetősége nem engedte. Okos döntés volt. Pár nap múlva kapta hírt, hogy az öccse, a szülei és a nagyszülők is mind elhunytak...
Az iskola vezetősége felajánlotta maradjon ott, nincs hova és nincs kihez hazamenni. Ez szomorú hír és nem az egyetlen tragédia.
Elképedek azon mennyi földrengés van azóta is naponta! Csodálom, hogy az a sziget még nem esett darabokra. Persze ez az én laikus meglátásom és butaság, meg talán az is, hogy ez ennyire foglalkoztat.