Sok mindenről

Ez a gyönyörű kép a legújabb szerzeményem. Igazán lelkesít, alig várom, hogy hozzákezdjek. Anikótól vettem, megtekinthetőek és megrendelhetőek a mintái itt:
www.network.hu/hannaanc/kepek
Ez a Montmartre (Névtelennek köszönöm a kiigazítást!) Párizsban!-kiáltott fel a lányom amikor meglátta. Ő járt itt nem is olyan rég és azt meséli ugyanilyen, mint a képen. Az utcakő hullámos valóban. Az épületek felső szintjéhez nem nyúlnak, az régi és kopott. Alatta az üzletek újak, mint ahogy az a képen látszik. Csak étterem, kávézó és galéria van. Festőállványok felállítva, sok művész festi az épületeket ( a kép is így készülhetett). Egy utcában minimum egy művész az ember után szalad és felajánlja, hogy lerajzol vagy lefest. A kávézók egy-egy asztalán csak egy kávé, semmi más és mellette írók belemélyedve irományukba. Szóval művésznegyed. Bármi legyen is, rendkívül hangulatos ez a kép. Első látásra beleszerettem.



Ági meghívója alapján újra kedvet kaptam ahhoz a mintasorozathoz, amiből a Fuchsiát már elkészítettem. Lenyűgöz ez a tervezés és a gyönyörű színvilág. Most nem virágot, hanem a gyümölcssorozatból az almát választottam. Ágitól kaptam a mintát, bárki rész vehet ezen a közös blogon ezekkel a munkákkal és akkor megkapja a mintát. Az almavirággal kezdtem, nagyon szépek a színei. Persze az almazöld háttér is sokat emel rajta. Ilyen aidát még vennem kell, nagyon jól harmonizál minden virágos és gyümölcsös képhez.


Vettem pár keretlécet és sorban teszem bele a hónapokkal ezelőtt elkészült munkáimat. Fűrészelek, ragasztok, festem a keretet. Nem mindig sikerül ilyen jól eltalálni a keret színét a munkához, de ez most nagyon tetszik.


A Nappali stábja. Nyári szünet van, most a Balatonról van naponta bejelentkezés a TV1-en, ehhez készült riport és vitte is magával a férjem a fényképezőgépet. Balatonederics. ( Ha valaki ott jár nézze meg az Afrikamúzeumot, fantasztikus! ) A Csodabogyó barlangban voltak, nevét arról kapta, hogy az első felfedezője letépett egy bogyós fáról egy-két faágat és az azon levő bogyókat hagyta maga után, hogy tudja merre jár és visszataláljon. A képen a túristavezető magyaráz, hihetetlen, hogy nyugdíjas útvonalnak titulálja a túrát, erre és ennél nehezebb útvonalra is bárki befizethet. Tetőtől talpig be kell öltözni, mert agyagos lesz az ember rendesen. És hogy miért hihetetlen, hogy ez a legkönnyebb útszakasz? Nézzétek meg a következő képeket:




Ilyen helyeken kellett megtenni az utat. A végén csodaszép cseppkövek vannak, de szerintem itt a túra a lényeg. Néha beszorultak, sokszor rossz pozícióból indultak a kúszásnak, de élmény volt.




Érik a málna,


és a bab is.


Már leszedtük a cseresznyét és kimagozva eltettem télire. Nálunk a cseresznyebefőtt nem fogy, annál inkább a süti meggyel vagy cseresznyével, mindegy csak süti legyen!