Rendszeres olvasók

Munkáim
tuzes.beata@gmail.com

2011. szeptember 26., hétfő

King of my house...


...című képet készítem. Mint az egyéves babák, akik ha meglátnak valami újat és azonnal kiesik a kezükből amit éppen fogtak, úgy tette le a lányom ezt a képet. Elkezdődött a suli, puff, mindent félre dobott, már nem kézimunkázik csak tanul. Én meg úgy döntöttem folytatom és nagyon jól esik ezt a mesébe illő képet csinálni. Hogy miért, azt nem tudom.



Folyamatos kincskeresés van a férjem szüleinek a padlásán és időnként előkerülnek érdekes dolgok. Én nem veszek részt ezekben az akciókban, nekem nincs türelmem mindent átnézegetni, mert vastag por alatt két kitaposott cipő, alatta deformálódott kosárban a 60-as évekből Pajtás újságok, ami érdekes, belelapozgatunk, ámulunk, majd félredobjuk. Szóval mindenről kiderül, hogy mégsem kell. Legalábbis szempontomból. A helynek varázsa van és néha szabadidőben a lányom turizik ott, belefeledkezve az időbe. Mert ehhez kíváncsiság és idő kell. Így aztán csak Neki van esélye találni a képen látható dobozt. Ha már egyszer elküldi nekem, akkor viszont nézegetem. Napok óta kerülgetem. Ha én találtam volna már a kukában lenne, még meg sem tisztogatnám. De ahogy foglalkozom vele, felfigyeltem rá, hogy aki a kézimunkát készítette a doboz tetejére valamikor, az nagyon szépen dolgozott. A doboz szabályos és a plüssbevonat szép. Én meg azt hittem ilyen dobozokat csak azóta készítünk mióta van Hobbi bolt! Balga dolog! Valaki valamikor sokszor tíz évvel ezelőtt nagyon ügyes volt és elkezdtem tisztelni a Valakit és elhatároztam felújítom. De ennél tovább még nem jutottam. Az a tervem, hogy leszedem a tetején a hímzést, kimosom és ha a színek nem mosódnak össze, akkor visszaillesztem, majd a kopott részeket a dobozon plüssporral pótlom. Ha a hímzés menthetetlen, akkor én készítek rá egy hasonló karácsonyi koszorú mintát...


Pénteken eszembe jutott, hogy lefényképezem a desszert elkészítésének folyamatát, mert nagyon egyszerű ez a csokival töltött gesztenye és igen finom, próbáljátok ki Ti is! Két gesztenyemasszára van szükség és a képen látható étcsoki felére, vagy bármilyen csokira. Egy tiszta konyharuhát csap alatt jól eláztatok, majd alaposan kicsavarom és a félbehajtott részei közé teszem a két gesztenyemasszát. Nyújtófával kinyújtom, a neves konyharuhára nem ragad rá, így a tetejéről könnyen lehúzom, megkenem az olvasztott csokival, feltekerem szintén a ruha segítségével, majd a hűtőbe teszem. A csoki hamar megdermed és utána szeletelhető. Apró finom kis falatkák!


5 megjegyzés:

Erdős Éva 2011. szeptember 26. 19:24  

Az én lányocskám se kézimunkázik most, csak babázik, persze velem együtt:))
Jó lesz majd a kézimunka, ha kész lesz,lehet a jövendőbeli kis unokádnak:) Készítsd csak el!
A dobozka izgalmas dolog, hogy fogod bársonyporral pótolni? Ez engem is érdekel, mert még csak üvegre szórtam bársonyport.
A sütit én is kipróbálom! Egyszerűnek tűnik:)
Kellemes hetet!

Beáta 2011. szeptember 26. 19:30  

Tudod Évi,ez nekem is eszembe jutott.Talán unokahiányból öltöm ezt ilyen szívesen?Nem dolgoztam még bársonyporral,csak megvettem és itthon áll.Kíváncsian várom hogyan használható,majd a blogban úgy is írok róla.

Névtelen,  2011. szeptember 27. 20:26  

Én az ilyen sütiket bevizezett folpackkal készítem. Egyrészt látom, hogy mit nyújtok, másrészt nem lesz maszatos a konyharuha.
Üdv.Adri

Vera 2011. szeptember 28. 22:23  

Ez a cica nagyon szép lesz .. kár lenne félbe hagyni...

Micsoda dobozt találtál...El vagyok maradva... még nem is hallottam bársonyporrol.. az milyen és rajt marad az anyagon?Mindig tanul az ember...

Jó hangzik a gesztenyerolád... hmmm. jó sok kaloriája van... de olyan finom akár igy akár gesztenyepürének...
Szép estét!

Beáta 2011. szeptember 30. 17:52  

Adri: ez nagyon jó ötlet.
Vera: a bársonyport én is csak most próbálom. Úgy tervezem ragasztóba szórom és a felesleget leütögetem.A kalóriákkal gáz van, 8 fölé emelkedett a cukrom, most nagyon oda kell figyelnem mit eszek.