Az őszi kép folytatása

Lassan a kép felénél tartok. Szépek a színei és szeretem fényképen viszontlátni, mert készítés közben nem látszik ilyen tisztán, hogy mi micsoda kontúr nélkül. Sejteni lehet a színekből, hogy ez a szőlő, ez meg a levél, de most látom én is milyen lesz.


Lefényképeztem a képviselőfánkot, mert a látványa ezt kívánta, de a tésztát készen vettem, nem az én érdemem. A krémes töltelékét készítettem el hozzá , a tetejére meg felvert habtejszín került egy-egy evőkanállal, semmi különös, csak szép. Biztos finom is, de én nem eszem, vagy csak egyet, mert sajnos magas a cukrom. Most kísérletezem magamon, milyen diétát tartsak, hát nem egyszerű! Két hete 8,7-et mértem és arra gondoltam nem eszem semmilyen kenyérfélét és édességet, de minden mást. Ettől meg valószínűleg annyira leesett, hogy gyengének éreztem magam, a tükörbe nézve fehér voltam, mint a fal. Sejteni, találgatni nem akarok és nem is szabad, ma elhatároztam veszek egy cukormérőt. De ha alacsony, akkor most meg mit csináljak? Már érzékelem, hogy az egyensúlyt eltalálni nagyon nehéz és hosszú idő lesz. Pedig rá vagyok kényszerülve, mert életvitelszerűen rá kell állnom.