Rendszeres olvasókhttps://kertelgetes.blogspot.com/2024/02/isten-veled-februar.html#comment-form

Munkáim
tuzes.beata@gmail.com

2011. november 23., szerda

Adventre készülök


A házikó harmadik oldala. Most készítem másodszor, de csak most vettem észre, hogy az ablakban látszó figurák hímeznek. A kék ruhás hölgy is mikulás sapkát húzott, de a másikban a puttonyos télapó miért hímez, azt nem tudom.. De lehet, hogy nem is télapó és a puttony is szék, én nem értem pontosan, de nem is fontos.



Bár nemrég említettem, hogy hétvégén lesz az első gyertyagyújtás adventre és a koszorú elkészítéséhez vennem kell fenyőágat, teljesen megfeledkeztem róla. A virágos boltba bepillantva láttam meg, hogy az eladó küzd a dróttal és a fenyővel, amit a koszorúra erősít. Fékeztem, visszafordultam és megkérdeztem vehetnék Tőle fenyőágat? Igen, hazahoztam és én is elkészítettem. A fotó kedvéért meggyújtottam az első gyertyát, így meg úgy is fotózva lett és a felső kép annyira tetszik, hogy kitettem a számítógépre háttérképnek.


Fotóretusálás. Nem én végeztem, hanem Apukám. Én tettem tönkre a képet, nem direkt, kicsi voltam, megmarkoltam. Engem ábrázol egyévesen és a szüleimet. Most sok régi film kerül a szemem elé, mert evvel foglalkozunk, abból részletet mutatni nem tudok, de ez a fotó is kedves nekem. Nem tudom mi van velem, a lányom is megjegyezte: milyen szentimentális lettél! Tényleg, öregszem. Az lesz a karácsonyi ajándékom Anyunak, hogy ezt a fotót kinyomtatom, keretbe teszem.

5 megjegyzés:

Nagymamis 2011. november 23. 22:31  

Szépen alakul a házikód! Az adventi koszorúddal már teljes nálatok a karácsonyi várakozás. Nekem előbb rá kell hangolódnom....valahogy még nem megy.
A régi családi fotót szépen rendbe hoztátok....anyukád nagyon fog örülni!

Jutka 2011. november 24. 16:18  

Érdekes, ahogy korosodom más dolgok kerülnek előtérbe. Ami eddig nem volt része az életemnek most hirtelen jelentős lesz, régebben elsiklottam felette most hiányzik, nem csak a fényképekre gondolok, ha nem egyéb apróságokra is. Szentimentálisak leszünk egy bizonyos kor után? Nem bánom jól van ez így:)
A házikó hamarosan elkészül, már állnak a falak?

erdoseva55 2011. november 24. 20:34  

Én is így vagyok ezzel. Sokkal jobban kezdem értékelni az eddig aprónak gondolt dolgokat!:) Úgy tudok örülni mindennek, mint egy gyerek!
Tán mert óvónő vagyok?:)))
Nagyon szép a koszorúd, nekem is el kell készítenem holnap, mert a hétvégén nem leszünk otthon!
Szépséges a házikód!
Szívesen fogadnék én is ilyen ajándékot, ügyesen kitaláltad!
Én a kis unokáimról kapok sokat!
Sajnos a szüleim már föntről ünnepelnek velünk, őket azzal tudom meglepni, hogy hogy sokat gondolok rájuk!:)Nagyon szeretem őket!

Vera 2011. november 24. 22:14  

A házikó szépen alakul...
A felvételeid sugároznak... hogy az ünnepekre hangolodjatok...A koszorut elnézve nyugalom van a házba... Nos én is egyre többször veszem észre mintha szentimentális lennék, eltöprengek... mint az öregek...

Unknown 2011. november 27. 17:32  

De jó volt olvasni a hozzászólásokat! Tini korban vagyunk az öregedés felé, de kezdődik. Csak kicsit és csak néha, azt hiszem jól van ez így, hogy Jutka szavait idézzem.