Adventre készülök
A házikó harmadik oldala. Most készítem másodszor, de csak most vettem észre, hogy az ablakban látszó figurák hímeznek. A kék ruhás hölgy is mikulás sapkát húzott, de a másikban a puttonyos télapó miért hímez, azt nem tudom.. De lehet, hogy nem is télapó és a puttony is szék, én nem értem pontosan, de nem is fontos.
Bár nemrég említettem, hogy hétvégén lesz az első gyertyagyújtás adventre és a koszorú elkészítéséhez vennem kell fenyőágat, teljesen megfeledkeztem róla. A virágos boltba bepillantva láttam meg, hogy az eladó küzd a dróttal és a fenyővel, amit a koszorúra erősít. Fékeztem, visszafordultam és megkérdeztem vehetnék Tőle fenyőágat? Igen, hazahoztam és én is elkészítettem. A fotó kedvéért meggyújtottam az első gyertyát, így meg úgy is fotózva lett és a felső kép annyira tetszik, hogy kitettem a számítógépre háttérképnek.
Fotóretusálás. Nem én végeztem, hanem Apukám. Én tettem tönkre a képet, nem direkt, kicsi voltam, megmarkoltam. Engem ábrázol egyévesen és a szüleimet. Most sok régi film kerül a szemem elé, mert evvel foglalkozunk, abból részletet mutatni nem tudok, de ez a fotó is kedves nekem. Nem tudom mi van velem, a lányom is megjegyezte: milyen szentimentális lettél! Tényleg, öregszem. Az lesz a karácsonyi ajándékom Anyunak, hogy ezt a fotót kinyomtatom, keretbe teszem.
5 megjegyzés:
Szépen alakul a házikód! Az adventi koszorúddal már teljes nálatok a karácsonyi várakozás. Nekem előbb rá kell hangolódnom....valahogy még nem megy.
A régi családi fotót szépen rendbe hoztátok....anyukád nagyon fog örülni!
Érdekes, ahogy korosodom más dolgok kerülnek előtérbe. Ami eddig nem volt része az életemnek most hirtelen jelentős lesz, régebben elsiklottam felette most hiányzik, nem csak a fényképekre gondolok, ha nem egyéb apróságokra is. Szentimentálisak leszünk egy bizonyos kor után? Nem bánom jól van ez így:)
A házikó hamarosan elkészül, már állnak a falak?
Én is így vagyok ezzel. Sokkal jobban kezdem értékelni az eddig aprónak gondolt dolgokat!:) Úgy tudok örülni mindennek, mint egy gyerek!
Tán mert óvónő vagyok?:)))
Nagyon szép a koszorúd, nekem is el kell készítenem holnap, mert a hétvégén nem leszünk otthon!
Szépséges a házikód!
Szívesen fogadnék én is ilyen ajándékot, ügyesen kitaláltad!
Én a kis unokáimról kapok sokat!
Sajnos a szüleim már föntről ünnepelnek velünk, őket azzal tudom meglepni, hogy hogy sokat gondolok rájuk!:)Nagyon szeretem őket!
A házikó szépen alakul...
A felvételeid sugároznak... hogy az ünnepekre hangolodjatok...A koszorut elnézve nyugalom van a házba... Nos én is egyre többször veszem észre mintha szentimentális lennék, eltöprengek... mint az öregek...
De jó volt olvasni a hozzászólásokat! Tini korban vagyunk az öregedés felé, de kezdődik. Csak kicsit és csak néha, azt hiszem jól van ez így, hogy Jutka szavait idézzem.
Megjegyzés küldése