Home, Sweet Home
Otthon, édes otthon. Valóban az, gyönyörűen mutatnak ezek a színek a vajszínű alapon. A lányom kérésére készítem, ez már a második ugyanolyan című kép. Nem lehet véletlen, hogy ez tetszik Neki, még mindig útkeresés közben van. Nehéz dolguk van a mai fiataloknak.
Legkisebb gyermekem is feladta a tanulást az iskolában, szakirányú tanfolyamot keres, vagy munkát külföldön. Nem látja semmi értelmét az érettséginek, másképp tanulna. Most az élettől és célorientáltan. Tehetetlenek vagyunk mi szülők, nagykorú, azt tesz amit akar. Mi a férjemmel drámaként fogtuk fel: a mai világban érettségi nélkül?! Régóta mondogatta,hogy semmi értelmét nem látja az iskolai oktatásnak, kérésünkre tanult eddig is, mostanra bele nyugodtam, abbahagyja, sok szempontból egyet is értek Vele. Az EU munkaközvetítő egy ruha raktárba tudná elhelyezni Angliában, ez jó abból a szempontból, hogy a nyelvtudását tökéletesítheti. Adódott egy vidéki építkezésen munka, hiszen az úti költséget össze kell gyűjteni. Vett a tulajdonos egy faházat, ott aludnának, önmagukat látnák el és havonta 50-80 ezer Ft-ot fizetne. (???!!!) Ez még csak az első pofon. Most nincs más dolgom, mint vigyázni az életkedvére. Szóval pokoli nehéz a mai fiataloknak!
21 megjegyzés:
Bizony nagyon nehéz a gyermekeinknek:( különösen ha mi szülők nem tudjuk támogatni anyagilag őket ( a mai hitelek)
Viszont a hímzés nagyon szép, vidám igazán lehet örülni neki! Úgy készítés közben mint a megajándékozottnak.
Szerencsés útkeresést a gyerekeidnek! Igen, nagyon nehéz. De szerintem fontos a tudás, ha valamit lelkesedéssel, elkötelezetten tud végezni. Különben csak az általad is említett vidéki építkezéses(vérlázító) "lehetőségek" maradnak. Mindegy, hogy verdákat turbóz, vagy gyógymasszőr, valami speciális területen megéri jónak lenni! (Legalábbis bízom benne...)
A hímzésed jókedvre derítő a színeivel!
Brigi
Ha nem volnának anyukámék nem tudom mi lenne. Nem anyagi támogatásra gondolok, hanem arra, hogy mindig ott vannak amikor kell, és sokat segítenek a gyerkőc körül.
Csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz, hogy egy jó szakma sokat segítene, még külföldön is. Akár a több kategóriás jogosítvány is.
Hű, de jókat mondtatok mindannyian! Mindenképp kell egy terület, amiben jó!
Három felnőtt "gyermek" anyjaként írom: hála Istennek abban mindig egyetértettünk a férjemmel,hogy az a lényeg,hogy a gyerekeink megtalálják azt a területet, amit SZERETNEK, mert ha kedvvel tanulják,akár szakma,akár felsőbb suli,már nagyobb az esélyük.Ez a legnehezebb:látni,ahogy tipródik a gyerekünk.
Drukkolok!
Kedves Mammka! Ez az útkeresés nem könnyű, számomra nyomon követni azért sem, mert a háromból kettő csak külföldön tudja elképzelni a boldogulását. Amelyik sikeres, az meg magas vérnyomással, pokoli pulzusszámmal él és kezeli. Itt most nagyon stresszes és kilátástalan a jövő.
Ne haragudj,azt hiszem nem írtam egészen jól,mert TUDOM,hogy nagyon nehéz!!!!!Én is naponta élem és aggódom: a háromból egynek nincsen állása.Nagyon sajnálom,hogy beteg az egyik drágád!
Beteg? Nem is értem. 30 évesen magas vérnyomás,kiemelkedő pulzusszám...Gyógyszerrel kezeli,no de mégis?! Mi ez a pokoli stressz?
Sajnos ebbe mi is beleestünk. Átérzem a gondotokat. az én lányaim már kicsit idősebbek, de mindketten kint dolgoznak. A nagyobbik, ahol már két unokám is van, a szakasszisztens vizsgájával, egészségügyi végzettségével, plusz okleveles virágkötő sulijával külföldön dolgozik.Nevén nevezve a dolgot: takarit egy elektronikai cégnél. Hát én sem repesek az örömtől, meg ő sem, de a rengeteg törlesztés miatt meg kellett lépniük ezt a lépést. A fizetése vígan elég , többszöröse az itthoni asszisztensi fizetésének. Most örüljek vagy bánkódjak? hát nem könnyű , az biztos.:(
Édes, kedves a hímzésed! :)
Hű,de nehéz! Széthullott családok,megalázó munkák, a fő minden esetben a megélhetés.
Tényleg gyönyörűek ezek a színek! Gondolod, régen könnyebb volt? Szerintem csak a mából visszanézve érezzük úgy. Minden időszakban vannak nehézségek... meg szépségek is :)
Palkó:teljesen egyetértek.Hurrá mód írtál.A mosttal foglalkozva nagyon nehéz.
Csak nagyon gyorsan belepilláztam a többiek hozzászólásába. De én is azt mondom, legyen szakmunkás, bármi, csak csinálja örömmel, amit csinál, és tudjon megélni belőle. Ma az érettségi annyit jelent, mint az én gyerekkoromban a szakmunkás. A kutyát se érdekli. Vagy legyél diplomás, de a legjobb, ha tudsz nyelveket tökéletesen, belevaló, talpraesett vagy, és az élet bármely területén megtalálod a helyed. Szerintem is jók a tanfolyamok, rövidebb idő alatt, töményen megadnak mindent, és ha a nyelvtudás adott, megy minden magától! :)
Az én nagyobbik lányom is külföldön találta meg a boldogulását. Egészségügyi szakközepet végzett itthon, autista gyerekekkel foglalkozott, nagyon szerette, de nem tudott megélni a fizetésből és elege lett. Kiment Bécsbe bébiszitternek, ott összeismerkedett valakivel, aki Amerikában volt szintén bébiszitter, igy kiment ő is Amerikába. Ott elvégezte az egyetemet - nagy nehézségek árán - és most tanárként dolgozik egy magániskolában. (Nincs agyonfizetve, de az itthoninak a négy-ötszöröse.)Aztán jött a szerelem, és kint is maradt. Csak azért irtam mindezt le, hogy ne keseredjetek el, ha külföldön találja meg a boldogulását, az a lényeg, hogy az ő élete már sinen van a nagy vargabetük ellenére is.
Tegnap óta gondolkodom valamin: a fiadnak abban igaza van, hogy az érettségi önmagában semmit sem ér. Viszont belépőt jelenthet sokfelé, több esélye lehet álláshoz jutni. Ha később meggondolja magát, és tanulna tovább, mégse családfenntartóként, munka mellett kell belevágnia. Most lesz 18 éves, ugye? Nehéz átgondolni azt, hogyan tovább... Az is igaz, hogy mindemellett érdemes használható, gyakorlati tudást (is) elsajátítani, mert a középiskola azt nem ad. :( Mennyi hiányzik neki a suliból?
Drukkolok Nektek!
Brigi
Bocsi, hogy mondom, de nem szabad feladni. Ne engedd el a kezét. Én végigcsináltam ezt, van tapasztalatom. Próbálj vele kompromisszumot kötni. Egy másik suliban elvégzi a visszamaradt osztályokat, vagy tanul egy szakmát. Utána mehet külföldre és még fizeted is az útiköltségét. Hiába múlt 18 éves, még egy nagy gyerek, aki azt hiszi, ogy felnőtt. A vidéki építkezési munka semmi jót nem hozhat, még jobban kikerül a látókörötökből. Max. nyári munkának jó, hogy lássa az alternatíkat. Szóval fogjátok a kezét és sikerülni fog.
Hát nem irigyellek.... az én fiamnak szerencsére a hobbija a munkája, de nagyon nehezen talál állást. Most gőzerővel csiszolja az angol beszédet,mert hiába érti ,ha nem tud válaszolni rendesen:-(
Cél persze neki is külföld......Evvan sajnos.
Az anyai szív meg úgy érzem néha megszakad.
Kitartás nektek!
Szép lesz a hímzés, mi még ez előtt állunk, mert nekünk még iskolás jóval kisebb fiaink vannak, de elgondolkodtató volt amit írtál, és amit írtak.
Hát igen nem egyszerű mai fiataloknak,az én fiam sem állt meg amerikáig pedig nyögve felépitettük a házát,nem tudná fizetni az itteni bérből.kinn keményen megdolgoznak azért amijük van de jobban élnek.Nehéz a szívem hogy messze van és ritkán látom de ha csak igy tud boldogulni:)) szeptemberben megnézem mi ujság kinn feladva félelmemet repülök hozzá.Szerencsére van Net és igy könyebb.Megtalálják ám a helyüket csak addig kicsit belerokkanunk.És nem vagyok biztos benn hogy a másik fiam itthon itthon marad.Ez akkor lesz probléma ha az ember öreg lesz:(
Nagyon szép lett a kép.
Sokszor az is nagy kérdés, tanuljon, vagy ne tanuljon a gyerek... Minden esetre nem árt ha van iskolája....
Sajnos a mai világba nem elég egy lábon állni... Bár a fiam is több iskolát elvégzett, mégis a "melós" ásós, sáros szakmánál maradt, noha a hobbiját is végzi ez mellett... A másik persze jobban keresnek kint...de ennek is ára van sokszor..Távol a családtól...
Mindenek van jó oldala, meg rossz is...
Nem gondolom hogy valaha a fiataloknak könnyű volt... ha nem nem volt segítség.... csak azt már mi elfelejtettük...
Ja és látod mennyien lettünk?
A kézimunkád nagyon aranyos lett!
Szép hétvégét!!!!!!!
Meglepett, hogy ez a probléma így-úgy, de jelen van minden családban. Meg is nyugodtam. Mindenkivel egyet értek.
Tanulni kell, igen. De most meg van táltosodva, menni akar. Ez még nem biztos, a 18-at július 15-én tölti, jövő héten megy érdeklődni, bejelentkezni. A megkeresett pénzéből szeretne tanfolyamokat végezni, egyiket a másik után. De ez még csak elképzelés, semmi nem biztos..
Nem engedjük el a kezét, támogatjuk.Elindulni is nagy összeg és valóban, én sem tudok megbékélni az építkezéssel.
De túl sokan mennek külföldre és ez nagyon nem jó.
Megjegyzés küldése