Kézimunka, nyugdíjas otthon

Készítettem a fehér táskához egy stílusosan illő telefontartó tokot is. A lányom öltögette a gyöngyöket, most mindenből fehéret akar. Szép is, én is kedvelem ezt a színt, főleg nyáron.


Ez a minta egy díszpárnára kerül, egy francia mintafüzetből lett választva érdekessége miatt. Jópofa.


Na de! Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy ilyen módon is lehet keresztszemes mintát készíteni. Nem tudom ma milyen névvel illetik divatosan ezt a technikát, kézi csomózás..., mi gyerekkoromban subázásnak hívtuk. A kézimunka boltban ilyen készletet is lehet venni nagyon borsos áron, így én inkább fél méter anyagot vettem 1000 Ft-ért és négyféle fonalat, a cicához cirmos mintázatúakat. A vászon olyan kemény, hogy elgörbül benne a horgolótű ahogy átöltöm a fonalat, nem könnyű készíteni, de most lelkes vagyok. Több hosszúságúra vágott fonalat is kipróbáltam,hogyan áll meg szépen, mert a hosszabbal könnyebb csomózni, de csúnya, ha lefekszik. Állva kell maradnia, úgy a szép. Végül kemény kartonból vágtam ki a megfelelő méretet, arra tekerem fel a fonalat és arról vágom le. Ez így biztos nem jól érthető, ha valaki már készített ilyet akkor tudja, ha meg bárkit érdekel akkor lefotózom és szívesen megmutatom hogyan darabolom egyformára. Több mintát is néztem az 50x50 cm-es mérethez, nem volt egyszerű kiválasztani melyik fog jól mutatni. Nagyon örülök, hogy kipróbáltam, mert tetszik. Sok sok kis csomó lesz ez, nem fog gyorsan menni.




Egy gyönyörű új nyugdíjas otthonba költözött Anyu tegnap. Pénteken jött haza a kórházból és állapota miatt reggeltől estig mellette kellett lennem. A kórházban is naponta látogattam, kimerítő volt. Az a nyugdíjas ház ahol eddig lakott nem vállalt el ápolói feladatokat, mikor én este 8-kor otthagytam rémeket láttam, hogy leesik, reggel mikor megérkeztem már nagyon szomjas volt, egyedül nem tudtam kicserélni alatta a lepedőt stb., Világossá vált hogy éjjel nappal szüksége van felügyeletre és nekem szükségem van segítségre. Szerencsére az egyik nővér lánya ajánlásával szinte egy nap alatt sikerült elhelyezni . Magán intézmény, ennek megfelelő árral, havi 150 ezer Ft. Ezen kívül van ma Magyarországon állami támogatással az elfekvő napi 2000 Ft-ért. Az borzalmas! Ott 15 betegre 1-3 nővér jut. Ma más problémával is szembesültem állami részről, ugyanis tolókocsi és pelenkahasználathoz a támogatást a kórház nem adta meg!!! Spórolás van, de ez már túlzás! Ma ott tartunk, hogy az ember senkit nem érdekel. A spórolás túl megy minden józan határon! Ha minden tartalékunk elfogy sajnos mi is erre fogunk kényszerülni, most erre gondolni sem akarok még.

Utólag úgy döntöttem leírom mit jelent az állami támogatás. Sok órával a bejegyzés után,de világosan látni kell. Ha valaki megkapja a pelenkahasználatot, az azt jelenti napi kettő darab. Tehát a magatehetetlen ember a felfekvés sebeit még súlyosbítja a sok órás vizeletben való 12 órás fekvéssel. Ez szerintem kimeríti az emberkínzás minősítést. Tudom, ez egy pozitív, kézimunkás, kicsi kertem imádata és ezért csupa pozitív blog. De most a valóságról is szólnom kell. Csak csendesen jegyzem meg, nagyon nagy a baj az egészségügyben. Pontosíthatok: a mai politika drámai!!!


Gyönyörű az udvar,


ebbe a szobába került Anyu,


és az ebédlő. Olyan nagyon aranyosak az idősek! Mikor körbe vezettek minket (mert a lányom és a fiam is elkísért) jó gyerekek módjára ültek az ebédlőben és érdeklődve kérdezték, hogy a tv-től jöttünk? Kiderült ugyanis, hogy 3, egyenként 100 éves is van köztük és várják az ünnepséget. Az egyikük felállt és csak úgy elindult a pohárkájával, mire az ápoló szólt üljön vissza, azonnal töltök. Ezt valaki félreértette és odakiabált: azt mondta gyújtsak rá?... Szóval olyan mint egy bölcsi.


Úgy tűnik nem kötelező ebédidőben mindenkinek egyszerre enni, mert a különböző helyiségekben is voltak. Van konditerem gyógytornásszal, foglalkozások, labdát dobnak, nagyon megdicsérik őket ha sikerül elkapni...Klassz!
Efelől végre megnyugodhatok, de most kifestve át kell adni az előző otthont az új tulajdonosának. Így teherautót, konténert kell rendelnem, ezt elszállítani, azt kidobni, dobozolni és mindezt ebben a pokoli melegben! Brrrrrrr...



Ezeket a képeket a vihar után készítettük, ami talán egy hete volt és most nagyon vágyom rá, ugyanis utálom ezt a pokoli hőséget.