A változatosság kedvéért: táska

Ez most magamnak és nagyon örülök neki, mert nekem pont ez a méret ideális. 36x30 cm. Ebbe belefér a vászon, amit veszek, pénztárca, víz, a tetejére a pogácsa, mert útközben eszek. Nem véletlenül írtam példának a vásznat, ugyanis evvel minden valamire való tartalékom elfogyott, a bélésanyag is, lehet menni vásárolni. Csak előbb töltse meg valaki pénzzel! Hihi. Az kész szerencse, hogy volt itthon próba babás anyagom, mintához illő. Érdekes, most már harmadszorra varrom ugyanarra a szabásmintára a tatyót, de még mindig 4 órán keresztül dolgozom. Nem fejlődöm.
Valamikor régen, még csak egy gyerekem volt és mikor egy éves lett vállaltam bedolgozást, varrtam, hogy keressek egy kis pénzt. Este, mikor lefektettem a kisfiam, elővettem a gépet és sokszor éjjel kettőig varrtam. Egy rövid nadrágért 250 Ft-ot kaptam. Sajnos, azt hiszem ez most sem sokkal több és a kevéske pénz nem tudott sokat hozzáadni az életminőségünkhöz, hamar feladtam és inkább elmentem esti suliba. Emlékszem, volt olyan, hogy ülve elaludtam az asztalnál. Sokat gondolok vissza: mennyi mindenre volt energiám! Milyen lelkes voltam!  Hova lett?
Varrni is úgy tanultam meg, hogy:
Volt egy nagyon tehetséges barátnőm. Tényleg az volt, de Ő ezt nem tudta magáról. Mindig is jól rajzolt, honnan tudta volna, hogy ez nem hétköznapi? A férje egyik este, csak úgy a kádban ázva navigálta: na!, akkor most ezt a rajzot beküldöd a Nők lapja divattervezői pályázatára! Jó. Jött a válasz, hogy első díjat nyert és az egy éves ingyen tanfolyam vége a tervezett ruhák kifutón való bemutatása. Végig csinálta, de végig tudta, hogy itt nem szabad nagy álmokat dédelgetni, mert olyan osztálytársai voltak, akik Párizsból, Milánóból tapasztalattal jöttek. Dícséretesre végzett, de ebben a szakmában olyan nagy a harc, a kiválasztódás, nem állt be. Jól tette. Ma művész tetoválásokat készít. Vagy már nem, nagyon rég találkoztunk. De mivel az Ő tanulási időszakában mindketten gyesen voltunk és csak három háznyira laktunk egymástól, találkoztunk a gyerekek déli lefektetése alatt rövid időre és esténként. Mindig az ötletelés folyt, de ebben Ő volt találékony, én inkább csak hallgattam. Építkeztek, pénz nem volt holmi vásznakra, de méterben kapott valahonnan gézt, valódi sebkötöző gézt és azt három rétegben összevarrva és azt textilfestékkel színezve csoda jó nedvszívó újjatlan nyári mindenfélét varrt. Én is akartam. Anyósom aranyos volt és támogatta, hogy vegyek egy varrógépet, az jó ha van a háztartásban. Ő vette az első varrógépemet, amit tavaly cseréltem le 27 év után. Ültem a gép előtt és még azt is meg kellett tanulnom, ha ott lent azt a pedált nyomom, akkor itt fent az megy és egyáltalán egyenesen varrni! De nagyon akartam és éjszakába nyúlóan varrtam minden kidobandó, felesleges vásznat. Akkor jöttem rá, hogy régi dolgokból újat tudok készíteni és szegény kisfiamra húztam olyan szűk ingecskét... No, mert a szabás az nagyon sokáig nem ment. Még most sem. Hiába, ez egy szakma, itthon elsajátítani nem könnyű.

Hű! Ez már nem folt, határozottan egy fa. Sőt! Házrészlet. Szívesen hímzem.

Nálunk most virágzik a cseresznye és jönnek a méhek is. Hát persze! Mennyire várhatták az idén a virágzást! Nagyon éhesek lehetnek.