Un jour á Paris, azaz egy nap Párizsban

Kész lett. A képen levő kiskutya nagyon aranyos és miatta lesz a kép Margóé, Apu élettársáé . Imádja az ilyen fajtát. Át is akartam adni, de a mérete miatt nem kaptam hozzá illő keretet. Pedig emlékeztem, hogy az IKEA-ban vannak nagyon jók. Ezt már akartam írni: ott kapható olyan keret is, amiben paszpartu is van. Nekem ebbe az áruházba elmenni a világ vége és mikor ott nézegettem a kínálatot, arra gondoltam, nem baj, ha már itt vagyok veszek egyet. Valamihez csak jó lesz! De sajnos az nem úgy van, leshetem mi fog bele illeni. Nem szabványméretek a hímzett munkák.
Most, hogy Apu súlyos beteg nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy kaptam tőle ajándékba a Margót. Mivel egy szem gyerek vagyok tavaly Anyu törődése esetén nem tudtam a terheket megosztani senkivel. A családom minden megértésével mellettem volt, de mindenki a saját dolga után rohant és ez nagyon rendben is volt így. Kegyetlenül hangzik, de az élet folyik tovább mindenkinél a saját medrében. Most viszont van kivel megbeszélni a dolgokat, naponta beszélünk legalább egy órát telefonon. Ő marad nekem abból a korosztályból, akivel ÚGY tudok beszélgetni, ahogy a gyerekeimmel már nem. El is határoztam, kitartok mellette is amíg él.
A kórteremben van egy bácsi, akinek minden gyereke külföldön él. Ma neki is vittem gyümölcsöt, Margó sütit. Sok az elárvult szülő..., ez van. Az Ő lánya hazajönne miatta, de nem engedi, élnie kell az életét. A nyugdíjas házról beszélgettünk, megtaláltam az interneten a bemutatkozását, telefonszámát annak az intézménynek ahol Anyu volt, mert elbeszélésem alapján nagyon tetszett neki. Kinyomtattam, átadom. Ah! Aki tud törődni, az foglalkozik már idegenekkel is. Képtelen vagyok figyelem nélkül hagyni. Meg miért is tenném? Semmiből nem áll.

Újra kézbe vettem a nagy nyári képemet. Ez már ház a javából!

Hű! Az első érő eper! De jó nyomon követni a növények fejlődését!