Rendszeres olvasók

Munkáim
tuzes.beata@gmail.com

2013. május 19., vasárnap

Un jour á Paris, azaz egy nap Párizsban



Kész lett. A képen levő kiskutya nagyon aranyos és miatta lesz a kép Margóé, Apu élettársáé . Imádja az ilyen fajtát. Át is akartam adni, de a mérete miatt nem kaptam hozzá illő keretet. Pedig emlékeztem, hogy az IKEA-ban vannak nagyon jók. Ezt már akartam írni: ott kapható olyan keret is, amiben paszpartu is van. Nekem ebbe az áruházba elmenni a világ vége és mikor ott nézegettem a kínálatot, arra gondoltam, nem baj, ha már itt vagyok veszek egyet. Valamihez csak jó lesz! De sajnos az nem úgy van, leshetem mi fog bele illeni. Nem szabványméretek a hímzett munkák.
Most, hogy Apu súlyos beteg nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy kaptam tőle ajándékba a Margót. Mivel egy szem gyerek vagyok tavaly Anyu törődése esetén nem tudtam a terheket megosztani senkivel. A családom minden megértésével mellettem volt, de mindenki a saját dolga után rohant és ez nagyon rendben is volt így. Kegyetlenül hangzik, de az élet folyik tovább mindenkinél a saját medrében. Most viszont van kivel megbeszélni a dolgokat, naponta beszélünk legalább egy órát telefonon. Ő marad nekem abból a korosztályból, akivel ÚGY tudok beszélgetni, ahogy a gyerekeimmel már nem. El is határoztam, kitartok mellette is amíg él.
A kórteremben van egy bácsi, akinek minden gyereke külföldön él. Ma neki is vittem gyümölcsöt, Margó sütit. Sok az elárvult szülő..., ez van. Az Ő lánya hazajönne miatta, de nem engedi, élnie kell az életét. A nyugdíjas házról beszélgettünk, megtaláltam az interneten a bemutatkozását, telefonszámát annak az intézménynek ahol Anyu volt, mert elbeszélésem alapján nagyon tetszett neki. Kinyomtattam, átadom. Ah! Aki tud törődni, az foglalkozik már idegenekkel is. Képtelen vagyok figyelem nélkül hagyni. Meg miért is tenném? Semmiből nem áll.


Újra kézbe vettem a nagy nyári képemet. Ez már ház a javából!


Hű! Az első érő eper! De jó nyomon követni a növények fejlődését!


10 megjegyzés:

anik 2013. május 19. 17:31  

Meseszép lett a párizsos képed, gratulálok hozzá, de őszinte leszek, a hímzésed most másodlagos. Inkább az EMBERséged nyűgöz le most, igazán szép és meghatóak a soraid....
Te egy nagyon jó ember vagy...

Vera 2013. május 19. 17:59  

Gyönyörűűűűűűűűűűűűűűű lett...Igaz hogy szépen hímzel is...Én gondolom sosem tudnám ilyen szépen elkészíteni... Margó megérdemli... Jó hogy van akivel megbeszéld a dolgokat...Szép pihenős hétvégét!

Palkó 2013. május 19. 19:30  

Csatlakozom Anikhoz - gyönyörű a párizsi kép, a másik is csodásan alakul, de ebben a bejegyzésben a lelked szépsége az, ami igazán lenyűgöz... Istennek hála minden emberért, aki ebben a világban is EMBER tud maradni!

Jutka 2013. május 19. 19:42  

Szép az elkészült kép a készülő nem különben. Soraid a mindennapokról szintén, sajnos sok hasonló eset van:((

Beáta Tüzes 2013. május 19. 19:49  

Oh, ez ebben az életciklusban, mikor az elvesztéssel járunk kéz a kézben nem kiemelkedő teljesítmény. Velejárója. És kiterjed mindenkire, aki ott van. Evvel mindenki így lenne. Biztosra tudom. Most nincs másra érzékem. Nehéz időszakot élek, kiélezetten ezt látom. Mert most ez van.
Egészen üdítő egy szép torta, vagy a tinik zaja körülöttem. Érzéketlennek is tűnhetne, de lélegzethez juttat és emlékeztet, hogy az élet megy tovább.
Dehogy vagyok én jó, bár szociálisan érzékeny, az tény. De a realitásban tudok maradni a sok inger miatt ami körülvesz.

Fidike 2013. május 19. 21:05  

Nagyon jó, hogy van támaszod és te is tudsz másnak a támasza lenni!

A képek csodásak, az eper ígycsiklandó. Itt még csak most virágzik.

Beáta Tüzes 2013. május 19. 21:20  

Igen, oda-vissza jó a kapcsolat, mert egymás nélkül egyedül egy ilyen nagy problémában nehéz lenne. De illúzióm nincs, nem tudom mi lesz Apu nélkül. A mának élek, mert az naponta változik. Volt, hogy azt hittem két hét múlva itt a vég, ma reménykedő vagyok, jó állapotban volt. Tegnap nem tudtam a sírást abbahagyni, búcsúztam, ma még blogozni is kedvem van. Ez van. Nincs is más dolgom, mint alkalmazkodni a napi történésekhez. Ez hullámzó, egy haldokló mellett természetes.

Névtelen,  2013. május 20. 0:07  

Bea, nemcsak gyönyörű képeket hoztál, szép hímzéseket, hanem emberi epizódokat tartásról, tisztességről, kiállásról.
Szeretettel gondolok rád, apukádnak jobbulást kívánok!
Brigi

amilgade 2013. május 21. 9:20  

Nagyon tetszik az elkészült kép!
Nálunk apósomék vannak "lerobbanva". Apjuk rengeteget megy, hogy segítsen nekik, de valami más megoldást is kell találnunk, mert egyre nehezebb megoldani a törődést. Ez van sajnos. Anyukám szokta azt mondani, hogy az öregkor csak addig szép, amíg el tudja magát látni az ember.

gromine 2013. május 21. 17:47  

Hűha de szépe a párizsi kép !!