Dobozka

Ebből a szép zsinórból csak kis darabom volt itthon, ezt is olyan kosárkából emeltem ki a boltban, amelyik azért van kitéve, hogy a maradékokat darabra meg lehet venni. Ehhez a mintához nagyon illett, el is fogyott.

A pamutcsipkét lakkragasztóval rögzítettem és gyöngytollal díszítettem,

a doboz belsejét pedig filccel ragasztottam be. Ez nagyon jó! Sokkal könnyebb vele dolgozni, mint bármilyen vászonnal. Ilyet most csináltam először.

Új hobby boltot fedeztem fel. A KÖKI terminálban örömteli meglepetésemre Mesebolt is van, azaz gyönyörű dekorációs vásznak, hímzővásznak, miegyéb varráshoz. Nem néztem körül alaposan, de majd visszamegyek, arrafelé sűrűn járok. Az eladótól kért centivel jöttem, mentem, mert dobozt nehéz találni a  mintához. Sajnos csak olyat találtam amire nem tudtam szemből ráhelyezni a hímzést, de így is jó. Amikor a pénztárnál fizetni akartam, az oda kitett gombok között válogattam és ezek haza akartak jönni velem. Mikor a mézeskalács házikót készítettem pont ilyen apró "cukorkákra" lett volna szükségem, de nem kaptam. Most megláttam, megvettem, de most meg nem kell. Állandó kérdés számomra, hogy érdemes-e "bespejzolni"? Valószínűleg igen, hiszen a doboz sem tudott volna elkészülni, ha nincsenek itthon hozzávalók.

Már nehéz fotózni ezt a képet. Nagy. A hat mintalapból az ötödiket kezdtem el.

Nem tudom hogy vagyok. Anyukámat akarom, mert el kell mesélnem Neki mi történt! Ha azt mondaná: ugyan, ezt eltúlzod - mindegy, mondjon bármit, de csak Ő tudott olyat mondani ami igazán megnyugtatott. Nem is igen merem mondani, mert most Apu halt meg, de én mégis többet gondolok Anyura. Olyan vagyok, mint egy őrült. Halmozódik a veszteség és tele vagyok dühvel, gyűlölettel...