Rendszeres olvasók

Munkáim
tuzes.beata@gmail.com

2013. július 11., csütörtök

Lassan elkészül,...temetés


Ez a fa, amit most hímzek nagyon szép színekből áll. Sokféle rózsaszínt használok, ezért mutatom közelről is, bár ez így csak egy paca:



Van még pár apró pókom , pillangóm és gondolkodom rajta, hogy felöltögetem a munkára. Ugyanezek a képre helyezve még kinagyítva sem látszanak jól, így azt hiszem mégsem...:



Jó pár évvel ezelőtt nagyon szerettünk puzzle-t kirakni. Ez egy rendkívüli darab tervezésében és kivitelezésében egyaránt. Aranyozott, így fényben nem is lehet fotózni. Sehogy nem lehet fotózni. Biztos van módja... Szóval egyik nap fogta magát és leesett a falról, így jutott eszembe, hogy megmutassam. Én ilyen puzzle-t azóta sem láttam. Kár, mert nagyon szép! Más szögből más részlete látszik. Ide-oda kell állni előtte, ha látni akarjuk a részleteit.




Sok a virág a futóbabon. A vajbabot leszedtem, kitéptem a bokrokat a földből. Vacak lett a cékla. Apró, sok fejlődésnek sem indult. Kb. másfél liter készre főzve ecetes lében. Megviseli a meleg a növényeket, csak a paradicsom élvezi, minden más visszafogottan fejlődik.

Ma volt Apu temetése. Megrázó volt, szívfacsaró és személyes, mert a Margó csináltatott egy képet Róla keretben, gyászszalaggal és le sem bírtam venni róla a szemem. Jó ötlet volt.
Örömteli, mert láttam számomra kedves hozzátartozókat hosszú idő után.
Érzelmileg nagyon káoszos. A reakcióm is: pont ma írok blogbejegyzést.
Szerintem a gyász egyedüli munka. Mondtam a gyerekeimnek, hamvasztás után engem szórjanak a Dunába, mondjanak személyes, szívből szóló pár mondatot. Most, hogy egy éven belül két temetésen vettem részt, azt másképp látom. Ez a gyászolóknak fontos. Engem nagyon zavart a sok igaztalan dolog, amit a kirendelt szónok mondott. A valósághoz semmi köze nem volt. Semmi személyes nem volt benne, egy túlidealizált személyről szólt és nem az Apámról. Késztetést éreztem, hogy én is oda álljak a mikrofonhoz és helyre hozzam ezt a dolgot. De ugyan mit? A sok hozzátartozóból lehet, hogy csak engem zavart. Lehetek ilyen önző? Nem. Ezért írom itt le és ott" viselkedtem".

Tőlem: Elvis-Dont cry daddy...-ne sírj Apu...

13 megjegyzés:

Eliz 2013. július 11. 19:06  

Lassan készül,de csodálatos lesz.

Palkó 2013. július 11. 22:16  

Sajnos a temetés erről szól: olyan dolgokat mondanak az elhunytról, ami mindenkinek túlzás, de mindenki viselkedik... persze ha nem így lenne, talán az is furcsa lenne...
Örülök, hogy túl vagytok ezen is, a gyász tényleg személyes, és idő kell hozzá, és sok erő...
A képed egyre gyönyörűbb! Kíváncsian várom a végét... :)

Beáta Tüzes 2013. július 11. 22:44  

Igen, furcsa lenne. Amerikában a nyitott koporsó felett akinek kedve van az mond beszédet. Ahogy akarja. Ez nem az én általam elképzelt temetés volt.

Beáta Tüzes 2013. július 11. 23:08  

Én az Elvis: Dont cry daddy című dalt kértem volna, de az élettársa intézte a temetést...
Nekem cseppet sem kedvemre.

Judit 2013. július 12. 5:57  

Sajnálom apukádat, téged. A veszteséget tényleg nem lehet megosztani, idő kell a feldolgozásához. Sok erőt kívánok Neked ehhez. A kézimunka gyönyörűen alakulgat. A Puzzlet én is imádom :)

gromine 2013. július 12. 9:45  

Csodálatos lesz kép !

Sajnálom apukádat.

Éva Erdős 2013. július 12. 11:50  

Sajnos a temetésen elhangzanak olyan dolgok is, ami nem való az elhunytról.
Szeretettel gondolok Rád, sok erőt, és kitartást kívánok Neked.
Én gyakran gyújtok gyertyát itthon, és emlékezem
nagyon klassz a hímzés, rengeteget varrsz, nekem az unokáktól alig van időm, ahogy elnézem a nyáron se lesz! De nekem meg ők jelentik most az örömöt :)

meggie 2013. július 12. 14:17  

Hello

Just found your lovely blog.
Your stitching is beautiful and the jigsaw is amazing!
I hope you have a good weekend (:

lujza62 2013. július 12. 15:36  

Igen nekem is késztetésem van helyesbiteni mikor olyanokat hallok amiknek közük sincs az elhunythoz.De ez az élet rendje hogy elmegyünk és a kivül állók csak a szépet hallják.Én is sokszor gyújtok gyertyát és ha olyan késztetésem van akkor irány ki a temető.van hogy több hétig sem "tudok"kimenni aztán egyszer csak hoppá menni kell.Nem egy emberes a tragédia sem mert ha kitudod beszélni sokkal jobb.Persze átélni nem tudjuk helyetted de az hogy ennyien itt vagyunk veled a gyászodba sok sok erőt adhat.Hú mennyit sikeredett irnom.A képed csodaszép lesz ,sajna nekem egyre kevesebb az időm a hímzésre.

Vera 2013. július 12. 19:21  

Lassan szépen visszaáll a megszokott rend, megnyugodsz...
A képed nagyon szépen alakul...
Szép nyugodt hétvégét!

Névtelen,  2013. július 12. 22:10  

Gyászodhoz megnyugvást, erőt kívánok! A hímzés, kerti tevékenykedés remélhetőleg segít a lelki békében. Kézzel fogható, látható, azonnali szép eredménye van, akár kép, akár savanyúság vagy lekvár. :)
Lányod kutyusa értelmes, kedves pofijú, mégis egy testőr benyomását kelti. :)
Brigi

Beáta Tüzes 2013. július 13. 17:32  

Köszönöm a támogatásotokat!!!
Így tényleg sokkal könnyebb, segít.

amilgade 2013. július 14. 22:27  

Nekem a temetés egy megpróbáltatás, amit iszonyú nehezen viselek. Gondoltam rád a napokban, hogy ugyan sikerül-e megnyugodnod. Talán most már igen.